Cetli #5: A hullámvasút, amire nem ültünk fel

A vállalati rendezvények unalmasak. Ezért érzem kötelességemnek, hogy szórakoztató legyek, ha ilyet vezetek. Persze lehet, hogy csak mámorítónak érzem, amikor tíz, kétszáz, vagy háromezer ember nevet a vicceimen.

Az egyik kedvenc játékom, amikor hullámvasútra ültetem a hallgatóságot: valami provokatív, már-már bántó felütéssel indítok, ami aztán a végére elismerésbe, bókba fordul.

Amikor a 2025 -ös Deutsche Telekom Csoport Compliance Officer találkozóra készültem a következő jutott eszembe:

„Tudjátok, minden projektben eljön a pillanat, amikor mindannyian érezzük, hogy valami csodálatos dolgot hozunk létre. Már csak utolsó nagy erőfeszítés kell és készen vagyunk. Már nem érezzük a fáradtságot csak rohanunk előre… Ja nem, bocs, ha ti is ott vagytok valahogy sose történik ilyen…”

Itt lenne a hullámvasút legmélyebb pontja. Bátor (vagy aljas) nyitás. Lehet, hogy nagyon figyelnek rám, de lehet, hogy elveszítem őket. Itt szembesülnek vele, hogy milyen érzés, amikor ránk szólnak, hogy valami GDPR szabály miatt nem tehetünk személyre szabott ajánlatot.

Persze ugyanígy fáj amikor a piackutató felteszi a kezét, hogy persze a kutatás eredménye szerint nőtt a piacrészünk, de a különbség statisztikailag nem szignifikáns, vagy amikor egy szoftverfejlesztő azt magyarázza, hogy amit szeretnék, miért nem lehet.

És amikor ezt mind megértették, akkor a következett volna az érzelmi hullámvasút, túl komor, felfelé vezető szakasza: 1986 januárjában néhány Morton Thiokolnál dolgozó mérnök az indítás ellen érvelt, mert egy O-Ringnek nevezett kicsi gumigyűrű elveszítheti a rugalmasságát és ez túl nagy kockázatot jelent. A mérnököket felülbírálták. A NASA január 28 -án elindította a Challengert és 73 másodpercnyi repülés után felrobbant.

Valószínűleg a teremben ülők megértették volna az üzenetet, hogy annak ellenére, hogy gyakran fájdalmas a Compliance Officerekkel beszélgetni, szerintem hálásak lehetünk nekik. Végül nem mondtam el, mert túl bántónak és szomorúnak találtam az egészet.

Az én döntéseim könnyebbek nem emberi életeket, csak határidőt, bevételt, költséget kockáztatok, de azóta is nagyon sokat gondolkodom azon, hogy vajon elég teret adok-e a támogató ellenvéleményeknek, vagy elsodor a lendület.