A kép illusztráció (Forrás: ChatGPT)

A bronzkori közel-keletiek előnyben részesítették a bort az olajbogyóval szemben

A bronz- és vaskori földművelők a Levante régióban a szűkös vízkészleteket szőlőültetvényekbe fektették, ami jól mutatja a bor kulturális és gazdasági jelentőségét.

A Newcastle és Middlesbrough között fekvő Durham városában 193 éve működő Durham Egyetem Régészeti és Földtudományi Intézetének legújabb tanulmánya szerint a Közel-Kelet földművelői évezredekkel ezelőtt a szűkös vízkészletek kezelése során a szőlőt részesítették előnyben az olajbogyóval szemben – írja a *The Drinks Business*.

Az A levantei szőlő- és olajbogyó-termesztés hagyományainak változásai a bronzkorban és a vaskorban című tanulmány a PLOS One weboldalán olvasható.

A kutatás során több mint 1500 elszenesedett szőlő- és olajbogyó-maradványt vizsgáltak meg a Levante és Észak-Mezopotámia régiókban található régészeti lelőhelyekről, amelyek a korai bronzkortól a vaskorig (körülbelül 5000–2600 évvel ezelőtt) datálhatók.

[embed]Fontos szerepe volt az alkoholnak a komplex társadalmak kialakulásában? A hagyományos alkoholos italok segíthettek a korai társadalmaknak abban, hogy összetettebb politikai struktúrákká…medium.com

Levante

A Levante olasz eredetű szó, mely főleg a 13. és a 14. században az olasz tengeri kereskedelemmel kapcsolatban volt használt a kelet-mediterrán térségben, jelentése (nap)felkelte, (nap)kelet. A szűkebb értelemben vett Levantét északon a Torosz-hegység középső és keleti vonulatai, keleten Mezopotámia, délen az Arab-félsziget sivatagos vidéke, nyugaton a Földközi-tenger határolta, vagyis a mai Szíria, Libanon, Izrael, Palesztina és Jordánia területének felelt meg. A régió mindazonáltal nem határolható körül élesen, mivel inkább kultúrtörténeti, mint földrajzi fogalom. (Wikipédia)

Az archeobotanikai olajbogyó- és szőlőminták mintavételi helyeinek térképe (Forrás: Simone Riehl, Katleen Deckers, Israel Hinojosa-Baliño, Darren R. Gröcke, Dan Lawrence: Fluctuations of viti- and oleiculture traditions in the Bronze and Iron Age Levant. PLOS One, 2025. szeptember 17. – https://doi.org/10.1371/journal.pone.0330032)

A kutatók stabilszénizotóp-elemzés segítségével rekonstruálták ezeknek a növényeknek a vízellátását, és megállapították, hogy a középső bronzkortól kezdve az öntözést gyakrabban irányították a szőlőültetvényekre, mint az olajfákra.

Az eredmények azt mutatták, hogy a szőlőmagok szénizotóp-értékei következetesen magasabbak voltak, mint amit az olajbogyó magjainál tapasztaltak. Ez arra utal, hogy öntözés vagy a helyszín megválasztása révén jobb hozzáférésük volt a vízhez. A szőlő, amely a termés idején érzékenyebb a szárazságra, nagyobb gondozást igényelt, mint az olajbogyó, amely természeténél fogva jobban ellenáll a szárazságnak.

Képünk illusztráció (Forrás: Gemini AI)

Fontos, hogy az adatok egy csapadékküszöböt is feltártak: az 500 milliméternél kevesebb évi csapadékmennyiséggel rendelkező területeken lévő szőlőültetvényeket öntözni kellett, míg a nedvesebb régiókban ez nem volt szükséges. A Tell Mozan, Qatna, Lachish és Tell Tayinat régészeti helyszíneken talált bizonyítékok megerősítették, hogy a középső bronzkorban a szőlő intenzív öntözési gyakorlatot igényelt.

PCA-elemzés a szőlő- és olajbogyó magok, valamint a faszén átlagos, minimális és maximális Δ¹³C-értékeinek funkcionális tulajdonságként való felhasználásával (Forrás: Simone Riehl, Katleen Deckers, Israel Hinojosa-Baliño, Darren R. Gröcke, Dan Lawrence: Fluctuations of viti- and oleiculture traditions in the Bronze and Iron Age Levant. PLOS One, 2025. szeptember 17. — https://doi.org/10.1371/journal.pone.0330032)

Az eredmények rávilágítanak arra, hogy a bronzkori gazdák tudatos és átgondolt döntéseket hoztak az erőforrások elosztásáról. A szőlő termesztése kockázatosabb volt, mivel rövidebb idő alatt érett meg és érzékenyebb volt a szárazságra. Ennek ellenére a gazdák befektettek a szőlőültetvények fenntartásához szükséges munkaerőbe és infrastruktúrába. Ez a döntés aláhúzza a szőlő kulturális és gazdasági értékét, ami arra utal, hogy szerepe túlmutatott a megélhetési gazdálkodáson, és kiterjedt a kereskedelemre, a rituális és társadalmi jelentőségre is.

A tanulmány a fenti eredmények ismertetése mellett rámutat, hogy a modern mezőgazdasággal kapcsolatos aggályok – az éghajlatváltozás, a vízgazdálkodás és a kockázatcsökkentés – évezredekkel ezelőtt is ugyanolyan relevánsak voltak. A kutatás megerősíti, hogy a bor szorosan beépült a vas- és bronzkori Közel-Kelet mindennapi és kulturális életébe, ami indokolta a jelentős mezőgazdasági beruházásokat. Azt is bemutatja, hogy a múltbeli társadalmak hogyan alkalmazkodtak a környezeti nyomáshoz átgondolt stratégiákkal, emlékeztetve minket arra, hogy évezredekkel ezelőtt élt gazdák is intelligensek és találékonyak voltak.

Ha tetszett, kattints a képre és dobj egy lájkot a Facebookon!