Hogyan tanultam meg jó választ adni a gyerekek nehéz kérdéseire?

“Jó, de miért hívják szerelemnek?” — Konrád (5)

Az elmúlt évtized megtanított figyelni a gyerekek kérdéseikre. Lett egy elképzelésem arról, mit jelent jól válaszolni egy gyerek kérdésére. Vezettem egy naplót a kérdéseikről, hogy hány évesen tették fel és kb. milyenek voltak a körülmények. Egyre világosabb lett, hogy nehéz a válaszadás, ha jól akarod csinálni és persze mindig a fontos kérdéseknél vagy a legfáradtabb. Egy tudományos-ismeretterjesztő könyvsorozat szerzője mondta egyszer, hogy a munkája vezérfonalai a gyermekei 4–7 éves kor között feltett kérdéseire adott válaszok voltak, mert a kérdésekben benne vannak a legeggyértelműbb észlelések, amikre a későbbi életszakaszainkban bonyolultabb és bonyolultabb válaszokat adunk. Így rendeződött össze az én naplóm is világképpé.

Az alcímben lévő kérdés volt a napló első bejegyzett kérdése 2009-ben….

Nem ebben a sorrendben ismertem fel azokat a dolgokat, amikről most írni fogok, de ez a sorrend alkalmasabb arra, hogy megértessem bárkivel, hogyan tanultam meg beszélni a gyerekek szókészletével, a közös időnkben. Így lettem számukra kiszámítható felnőtt, és egy kicsit jobb válaszadó, mint mások.

Megtanultam hogy:

1. Favorit vagyok! Megtanultam úgy válaszolni, hogy lehet, hogy a kérdést másnak nem teszi fel évekig, így ellenvélemény nélkül lesz számára az elfogadott igazság. Igyekeztem hát képviselni akár két nézőpontot, ha szükséges volt.

2. A válasz hosszúsága tanítja meg őt figyelni, a válasz különlegessége megállítja az időt, a válasz hangsúlya erőt ad neki — ha arra van szüksége.

3. Éber vagyok! — mert ki tudja mikor bukkan fel egy olyan kérdéssel, amire még sosem gondoltam, magamtól sem.

4. Bizakodó vagyok! — hogy legalább azonak a dolgoknak a negyedét megkérdezi, ami a fejében jár.

5. Rájöttem, hogy a mozgásterem a válaszok fogalmazása során kisebb, mint hittem: nincsen szükség sem filozófiára, sem adatbombára a válaszban, de sokszor a kettő között ailg maradnak magyarázó szavak.

6. Látszólag egy bizonyos életkorban kontroll nélkül kérdeznek a gyerekek és kontroll nélkül fogadják el válaszokat - de nem tőlem! A jó válasznak pontos helye van az Ő eddig szerzett ismereteinek világában, segítek neki a jó helyre irányítani a választ, amíg rám figyel. Olyan példával együtt válaszolok, amit már átélt és össze tudja kötni az emlékeivel.

7. Neki válaszolok, nem magamnak! Ebben benne van az, hogy ránézek-e a válasz közben, hogy lássam a reakcióit, benne van a szavak bonyolultságának megválasztása, az hogy hozzákötöm-e a válaszom azokhoz a dolgokhoz, amiket már tud?

8. Egy idő után nem kérdez majd többet, mert önállóbb lesz, eszközöket használ majd a válasz keresésére vagy átsiklik a felett, amit nem ért. Jól kihasználom a kérdezős életszakaszt.

9. Megtanultam nyomon követni a magam módján, ahogyan fejlődik egy gyerek értelme, és észrevenni ha mindez megtorpan valaminek a hatására. Folyamatosan bővülő szókészletet kell tapasztalnod a gyerekedtől 3–12 éves kor között, hosszabb figyelmi időt és egyre gyakoribb visszakérdezést.

10. A viselkedése a válasz hallgatása közben, többnyire visszajelzés a válasz minőségére.

11. Ha újra kérdezi vagy mástól is megkérdezi ugyanazt, az egy felmérés, aminek az alanya vagy.

12. A korosztályos kérdések nem azonosak a gyerekeknél, nem kérdezi meg minden 4 éves a mustár színének okát, nem akarnak mind kiskutyát és nem hiányolják nappal a Holdat, de az tény, hogy vannak fejlődési szakaszok, amikor mindenki azonos észleléseken megy keresztül, amivel kapcsolatban vagy kérdez, vagy sem.

13. Amit 12 éves kora előtt Tőlem kérdez, arra a válaszra Tőlem kiváncsi, nem idézem hát Homérosz-t! Családtagokat viszont igen. Átirányíthatóak a kérdések, mert ez tanít neki dolgokat a szerepekről és a tudás fajtáiról, de ha lehet, ne kelljen várnia a válaszra emiatt.

14. A “nem tudom” válasznak van ereje és a válasz közös megkereséséből kalandot csinálni, szintén jó. Sőt a “rosszul tudtam/tévedtem, valójában úgy van…” is jó - a belátásról szól.

15. A képes beszéd, a metafóra és a hasonlat, amiben elveszik az eredeti kérdés — nem jó. Ahhoz hasonlítsd a dolgokat, amit már nagyon jól ismer. És végül az ő kérdésére válaszolj mindig, akkor is, ha erről más is eszedbe jutott.

16. Nincs minden gyerek csordultig kérdésekkel. Egyes gyerekek egyáltálán nem kérdeznek, mások nap-nap után lehetetlenné teszik, hogy kitérj a válasz elől. Mindkettő jel számodra.

17. Kérdésre kérdéssel azért ne felelj túl gyakran, mert megzavarod a válaszadás egyértelmű szokását, amit viszont el kell sajátítania.

18. A gesztusai, az arca és a testtartása kérdés közben, valamint a kérdései részletessége mind-mind jeleket közvetítenek feléd, ahogyan bontakozik a személyisége. Amikor tudod figyeld meg őt már a kérdés közben is: Hogyan várakozik a válaszra? Elveszti-e a türelmét? Egyet kérdez vagy halmozza a kérdéseket? Kérdez-e olyat, amire tudod hogy már tudja a választ? Gesztikulál miközben kérdez? Fontos neki, hogy amikor válaszolsz, ránézz? Szóvá teszi, ha nincs így?

19. A válaszod arra épüljön, amit már tud, az biztosít arról, hogy megérti a mondataidat egészen. Ha lehet, ne válaszolj úgy, hogy a válasz egy része külön magyarázatot igényeljen.

20. Nem minden válaszadásod egy gyereknevelési helyzet — rengeteg a funcionális kérdés, de vannak fordulatot jelentő kérdések, amikhez többnyire emlékezetes élethelyzetek is kötődnek.

21. Adható kijózanító vagy hiperrealista választ egy kérdésére, keresned is kell az alkalmakat, amikor megismerteted őt a valóság részleteivel. Ez egy folyamat.

22. “Kicsi vagy hozzá!” — És tényleg kicsi! A gyerekkor ideje arra van fenntartva, hogy félelem nélkül változzanak a gyerekek. A kérdéseik egy részét egy az egyben hallják valahol, nem tőlük származnak és nem állnak készen a valódi válaszra sem. Válaszolj a kérdés egy részére csak, de azzal az indokkal ne tagadj meg választ, hogy ő kicsi ehhez.

23. Nem lesz okosabb attól, ha felnőtt nyelven, felnőtt válaszokat adsz neki. Az ellenkező érzést válja ki és egyre kevesebbet kérdez majd, érzelmileg is eltávolodhat.

24. A felnőtt élet sok területén gyakori az értékelutasítás, ami lehetetlen és szükségtelen is. Ha szülő/gondviselő vagy, a válaszaidat a saját világképed hatja át. Nem tudsz tartósan felette állni semmi olyan rendező elvnek, ami jelen van a világban, amiben élsz a családoddal.

25. Az interaktív valasz azért jó, mert többre tanítja meg a gyerekeket a válasz tartalmánál.

26. A válaszod végén, ha időszerűnek érzed, tudd meg, hogyan jutott eszébe a kérdés, hogy honnan származik a kiváncsiság a kérdés tartalmával kapcsolatban?

Már nem hozzám fordul, ha valamit nem ért

A gyerekek a feltett kérdekben a felnőtt figyelmének éberségét és rájuk fordított idő minőségét is kutatják — nem mindig tudatosan, de többször mint hinnéd. Hamar leszoknak a kérdésekről, ha nem kapnak megfelelő válaszokat. Ez egy reakció egy tapasztalatra — de nem visszafordíthatatlan. A gyerek jelleméből is adódik ennek a pontos ideje, de a kamaszkor elejétől már egyre kevésbé kérdeznek lényeges dolgokat, csak funkcionális kérdések maradnak.

Attól fogva hogy már egész mondatokban beszél (3,5), odáig hogy függetlenedni kezd (12), nem sok idő telik el. A gyermekeknek címzett válaszaid célja, hogy megtanulják valósághűen kifejezni magukat, értsék a beszéd fontosságát, a választékos kifejezésmód erejét és a szuggesztivitás előnyeit. Az összes tapasztalatuk, amit a válaszadásaid során szereznek, a tanulási folyamatuk a része. Olyanokat is megtanulnak tőled ezekben a rövid élethelyzetekben, amikre te nem voltál tudatos…eddig.

“Jó, de miért hívják szerelemnek? — Azért hívják szerelemnek, mert el kellett nevezni az érzést, hogy amikor beszélünk róla, mindenki ugyanarra gondoljon: Te és Én is, meg Nagyiék. Valaki, akit mi nem ismertünk, nagyon régen kiválasztotta a szerelem szót arra, hogy nevet adjon az érzésnek, aztán mások is így kezdték hívni és mi már így tanultuk meg. Mivel a szerelem gyakori érzés, jó hogy van egy saját neve, ami megkülönbözeti minden más érzéstől. Hogyan jutott ez eszedbe?”