Az MP3 halála

A kép részlet a Bomfunk MC „Freestyler” című zenéjének a videóklipjéből. Ez volt az első videóklip amit YouTube-on láttam, és ez a szám volt az első amit letöltöttem, és felraktam a kis, fekete mp3 lejátszómra. Nem sokra emlékszem, hiszen ez körülbelül tíz éve lehetett, csak egy élénk képre, amikor leszálltam a négyes-hatos villamosról a nyugatinál, kezemben a lejátszó, és ez a szám szólt.

Pár hete, hogy az MP3 megalkotói nem hosszabbították meg a formátum szabadalmát, és erre a sajtó az MP3 haláláról kezdett cikkezni. Kíváncsi voltam, hogy a zeneipart lényegében fölforgató formátum tényleg haldoklik-e.

(Külön érdekesség, hogy a videóklipben szereplő fiúnál nem is mp3 lejátszó van, hanem egy Sony MiniDisk-es Walkman, ami többször akkora méretében mint a lejátszó amin csupán pár évvel később hallgattam a számot.)

A formátum

Az 1990-es évek elején a Industry Standards Organization megalakította a Motion Pictures Expert Group-ot, aminek a feladata, az volt, hogy létrehozzanak egy iparági szabványt a zene és a film minőségére, hogy így védjék a fogyasztót. Az egyesítés nem ment teljesen simán. Az MPEG-1 digitális kazetták másolására lett kitalálva, ami már megjelenésekor elég ritka volt. Volt azonban az MPEG-2 és az MPEG-3. Az előbbi MUSICAM tömörítési formátuma, ami széles körben elterjedt, francia fejlesztés volt, a Philips támogatásával. Távközlésben és sugárzásban az abszolút nyerő formátum volt. Volt még egy harmadik metódus is, a Brandenburg féle MPEG-3. A Fraunhofer Society, német kormány által finanszírozott kutatócégnél Karlheinz Brandenburg és csapata egy új tömörítési formátumon dolgozott. Csakhogy az emberek nem szerették az mp3 formátumot mert bonyolult volt, és így, lassan felélve a kutatási összeget, az mp3 fejlesztése majdnem abba maradt. Az mp2 és az mp3 között harcok folytak, amiben az mp3 folyamatosan alulmaradt. Még az új DVD technológia is inkább mp2-vel tömörítette a fájlokat, mintsem az mp3-mal. Aztán jött az internet.

Az mp3 bonyolult számítással, tizenkettedgyére tudta csökkenteni a zenék által elfoglalt tárhelyet. Ehhez Eberhard Zwicker kutatására támaszkodtak. Zwicker kutatásában feltérképezte azokat a hangokat és frekvenciákat amiket az emberi fül és az agy nem tud feldolgozni. Az emberi hallás egy nagyon kifinomult szerv, de nem tökéletes. És, ha ezeket a tökéletlenségeket meg lehet találni, és kitörölni azokat a részeket amiket egyébként se hallanánk, és így a fájl méretét jelentősen csökkenteni lehet. Viszont az anatómiai észrevételt nehéz volt algoritmusba átírni, és bár sikerült úgynevezett maszkolással elfedni hangokat amiket amúgy se hallanánk, kiderült, hogy ez nem működik emberi hanggal. Brandenburg, miközben a megoldást kereste, Suzanne Vega Tom’s Dinner című számát hallgatta folyamatosan, hogy kitalálják, hogyan lehetne ezt megoldani. Végül sikerült, de az algoritmus még mindig túl bonyolult volt, és az MPEG-2 (MUSICAM) csapat folyamatosan jobban teljesített mint az mp3.

Brandenburg megkérte Bernhard Grill programozó munkatársát, hogy készítsen egy mp3 átalakítót személyi számítógépekre. Pár hónappal később Grill megírta az alkalmazást, ami átalakította a CD-ket MP3 fájlokká. A program olyan egyszerű volt, hogy akár egy floppyra is ráfért, de a technológiai fejlettség miatt, még a legkorszerűbb processzorral is, hat órát vett igénybe egy CD beolvasása. (Itt eltérnek a források. Stephen Witt könyve szerint Grill alkotta meg az L3enc programot, amit aztán, hogy népszerűsítsék a formátumot, ingyen osztogatták floppy lemezeken. Hendrik Storstein Spilker és Svein Höier esszéje és más források azonban egy SoloH nevű holland hackerről beszélnek, aki valahogy megszerezte a Brandenburgék demóját, átírta egy kicsit, és közzé tette a saját weblapján. Az, hogy hogyan került a program az emberek kezébe most többnyire lényegtelen.) Brandenburg demója alapjában megváltoztatott mindent. Kis, független fejlesztők és hackerek elkezdték finomítani Grill kódját, és jobbnál jobb verziókat hoztak létre a programból. Itt kezdődött el az mp3 szcéna kialakulása. Az emberek elkezdték bemásolni a lemezeiket, és közzétenni azokat egyetemi és privát FTP szervereken és weboldalakon. Már Napster előtt is külön oldalak gyűjtötték a feltöltött mp3 fájlokat, és kínáltak hozzájuk letöltéseket. Jonathan Sterne 2012-es MP3: The meaning of the format című könyvében azt írja, 1998 szeptemberében több ember keresett rá az mp3-ra mint a szexre. Egy évvel pedig a megjelenése után, a Winamp nevű ingyenes mp3 lejátszó alkalmazást három millióan töltötték le és telepítették.

Ebbe a közegbe érkezett meg 1999-ben a Napster, ami ahelyett, hogy egy szerveren tárolta volna a zenéket, a felhasználók egymás között, peer-to-peer oszthatták meg a zenéket, illegálisan.

Ez az illegalitás volt az iparág fő problémája, és a megosztás legnagyobb motorja. Az emberek nem tudták folyamatosan megfizetni az új albumok árát, viszont az internet megjelenésével a folyamatos fogyasztásra való igény viszont megvolt. Amolyan módszeres gyűjtögetés vette kezdetét, amiben mindenki minden zeneszámhoz szinte azonnali hozzáférést akart. Ez később motorja lett a streaming szolgáltatások megjelenésének.

Szóval mi történt pár hete? A Fraunhofer Society nem hosszabbította meg az mp3 szabadalmát, így az most már public domain, szóval bárki által használható és módosítható lett. Ők azzal indokolták a szabadalom feladását, hogy a technológia elavult. Helyette inkább az AAC (Advanced Audio Coding) formátumot ajánlják, ami szintén az ő szabadalmuk. Ez a formátum rengeteg új funkcióval bír az mp3 felett, többet között beépített DRM (digital rights management = digitális jogok kezelése) másolás és felhasználásvédelemmel lehet ellátni a számokat. Az AAC az új funkciók mellett, még jobb minőségű átalakítást tesz lehetővé. Bár észre se vesszük, de szépen lassan az AAC kiszorítja az mp3 fájlokat a számítógépjeinkről. Az iTunes alapértelemeznek vagy MPEG-4-et vagy AAC-t használ, sőt a YouTube videók hangjai is ebben a formátumba vannak. Egy másik népszerű, és ingyenes formátum a FLAC (Free Lossless Audio Codecs) ami segítségével veszteségmentesen felére csökkenthető a zenék mérete. Ettől függetlenül nem kell az mp3 eltünésétől tartani. A polcon porosodó merevlemezek mélyén felgyülemlett mp3 fájlok továbbra is gondmentesen lejátszhatóak maradnak, sőt úgy állítunk elő vagy konvertálunk mp3 fájlokat, ahogyan csak szeretnénk. Miért fog még sokáig fennmaradni ez az elavult formátum? A tárhelyek miatt. Az Apple egészen tavaly szeptemberig új telefonjait legolcsóbban 16 Gigabyte tárhellyel árusította. Az emberek pedig megvették, mert az a kiadás volt a legolcsóbb. Kivételesen a felhasználók igényeit figyelembe véve, az iPhone 7 már nem rendelhető csupán 16 Gigabyte tárhellyel. A többi telefongyártó nem volt ennyire figyelmes, és több telefon kapható még mindig csupán 8 Gigabyte tárhellyel. Ekkora hely azonban nem teszi lehetővé, hogy akár AAC akár FLAC formátumba tárolják rajta az emberek az zenéiket. És bár Spotifynak és a többi zene streaming szolgáltatásnak több százmillió előfizetője van, sokaknak még mindig kényelmesebb letölteni a zenét vagy alternatív alkalmazásokat használni, mintsem előfizetni. Arról nem is beszélve, hogy sokan nem engedhetik meg maguknak a havi pár ezer forintnyi kiadást pusztán zenehallgatás miatt. Az első MP3 lejátszó 1998-ban jelent meg, a dél-koreai SAEHAN MPMAN-je. Az MPMAN-nek nevetségesen kicsi, csupán 32 Megabyte tárhelye volt és nagyon drága volt. De aztán 2001-ben az Apple bemutatta az MP3 lejátszót, az iPod-ot. Az első iPod 5 gigabyte-nyi zenét tudott tárolni. Utána évente érkeztek az újabb verziók, folyamatosan egyre nagyobb tárhellyel és kijelzőkkel. Magas ára ellenére 390 millió darabot adtak el belőle, és iPod lett az mp3 lejátszók definíciója. Szinte mindenki hasonlót szeretett volna alkotni. Az Apple szerepe a zeneiparban a huszonegyedik században nem csak a lejátszók szabványosítása, hanem az iTunes-szal a zenevásárlás reformja is. Bár itthon nem volt elérhető, Amerikában nagy port kavart amikor elkezdte árusítani a zenekínálatát, látszólag minimális összegekért. A iTunes kötelező program volt iPod és iPhone tulajdonosoknak, így a tulajdonosok röghöz kötve vannak a programmal.

Kényelem

Mikor nyer egy formátum vagy szolgáltatás a 21. Században? Akkor ha az kényelmes a felhasználónak és eléggé elterjedt ahhoz, hogy a felhasználó környezete is használja. Mindenkinek kényelmesebb volt felmennie az internetre, letölteni a kedvenc számát és meghallgatni vagy átmásolni az eszközre amiről hallgatná. Később ez a folyamat tovább egyszerűsödött. Az emberek videóként feltöltötték a tulajdonukban lévő zenéket, és YouTube-n keresztül hallgatták azokat. Így nem kellett letölteni a számokat, viszont gyors és sok adatforgalmat engedő kapcsolat kell hozzá. Ahogyan elterjedt a trend, hogy torrentről Youtube-ra vándoroltak a zenék, úgy a zenei kiadók egyre nagyobb nyomást helyeztek a Youtube-ra és a tulajdonosára a Google-re, hogy lépjenek fel az illegális számok terjesztése ellen. Persze ekkor már évek óta mindenki a YouTube-ról töltötte le a zenéket, hol jobb, hol pedig borzasztó minőségben. Végül napjainkban még mindig lehetséges a zenék letöltése, de feltöltése szigorúan le van szabályozva. A zenefelismerő algoritmus már pár perccel a feltöltés után felismeri a szám címét, előadóját és kiadóját, és cselekszik a kiadó és a néző országának a törvényei szerint. Néhány kiadó egyszerűen letiltja a videót vagy a hangsávot. Erre a YouTube több, ingyenesen behelyettesíthető Creative Commons-os számot ajánl fel a feltöltőnek a letiltott szám helyett. De van, hogy a kiadó csak reklámot helyeztet a videó elé, és a reklám megtekintéséből befolyó összegeket beszedi. Ez a módszer most egy elég barátságos középútnak tűnik a fogyasztó és a kiadók között.

És akkor jöttek a streaming szolgáltatások.

Streaming

Sokan úgy tartják, hogy a streaming szolgáltatások elterjedése szépen lassan megöli az egész zeneipart. A VICE News Business of Life című műsora kétszer is foglalkozott a témával. A két részben szakmában járatos emberek beszélgetnek a zeneipar helyzetéről, számok és statisztikákon keresztül. A két rész között két év különbség van, és sok minden változott, de kiderül, hogy nem olyan egyszerű az egész mint amennyire tűnik. A streaming szolgáltatások, úgy tűnik, nem megölik az ipart, hanem átalakítják azt. Míg kevesebbet lehet keresni a zeneiparban mint évtizedekkel ezelőtt, sokkal több embernek van lehetősége elhelyezkedni és pénzt keresni zenéléssel.

Míg 2014-ben egyetlen egy album, Taylor Swift 1989 című albuma lett platina (több mint egy millió eladott példány), addig 1989-ben 18 ilyen album volt. Lehet, hogy a Pandora nevű streaming alkalmazástól Avicii „Wake me up” című slágere, amit 168 milliószor játszottak le, csak 3,3 millió forintot kapott, de 2013 és 2014 között 42% növekedett az előfizetők száma. Rá egy évre, a streaming-elt zenék száma majdnem duplájára növekedett, 317 milliárd lejátszásra az előtte 165 milliárddal szemben. A legtöbbet a Google Play zeneszolgáltatása fizeti a művésznek, 0,0073 amerikai dollár centet, míg legkevesebb bevétele a YouTube-ból lehet, ahol csak 0,0003 centet ér egy lejátszás. A két videóban további érdekes statisztikákkal lehet találkozni, amik azt bizonyítják, hogy nem kell temetni még a zeneipart, hiszen az csak egy demokratizálódáson megy keresztül.

Szóval, az mp3 nem halott csak öreg, és meg kell becsülni, mert egy nagyon fontos mérföldkő volt egy világba, ahol bárki számára elérhető a zenehallgatás élménye.

Felhasznált munkák

Davies, M. (Producer), & Quinn, L. F. (Rendező). (2017). Do Music Streaming Services Help or Hurt Artists? [Film]. US: Youtube.

Nial, Z. (Rendező). (2017). Why Artists Don’t Make Money [Film]. US: YouTube.

Costello, S. (2017. 05 21). This is the Number of iPods Sold All-Time. Letöltés dátuma: 2017. 06 12, forrás: Lifewire: https://www.lifewire.com/number-of-ipods-sold-all-time-1999515

Al-Greene, B. (2012. 10 12). Music to Our Ears: The History of MP3s . Letöltés dátuma: 2017. 06 12, forrás: Mashable : http://mashable.com/2012/10/12/mp3-history/#.xdx_.C_XPqN

Bellis, M. (2017. 04 19). The History of MP3. Letöltés dátuma: 2017. 06 12, forrás: ThoughtCo: https://www.thoughtco.com/history-of-mp4-1992132

Flanagan, A. (2017. 05 11). NPR. Letöltés dátuma: 2017. 06 12, forrás: The MP3 Is Officially Dead, According To Its Creators: http://www.npr.org/sections/therecord/2017/05/11/527829909/the-mp3-is-officially-dead-according-to-its-creators

Hsu, H. (dátum nélk.). What We Listen to When We Listen. Letöltés dátuma: 2017. 06 12, forrás: Slate: http://www.slate.com/articles/arts/books/2012/08/history_of_the_mp3_by_jonathan_sternereviewed.html

Harvey, E. (2009. 08 24). The Social History of the MP3. Letöltés dátuma: 2017. 06 12, forrás: Pitchfork: http://pitchfork.com/features/article/7689-the-social-history-of-the-mp3/?page=3

HENDRIK STORSTEIN SPILKER, S. H. (2013. 7). Technologies of Piracy? Exploring the Interplay Between Commercialism and Idealism in the Development of MP3 and DivX . International Journal of Communication, 2067–2086.

Joel Rose, J. G. (2011. 03 23). The MP3: A History Of Innovation And Betrayal. Letöltés dátuma: 2017. 06 12, forrás: NPR: http://www.npr.org/sections/therecord/2011/03/23/134622940/the-mp3-a-history-of-innovation-and-betrayal

Phillips, G. (2017. 06 05). The Death of MP3: A Brief History of the World’s Favorite Audio Format. Letöltés dátuma: 2017. 06 12, forrás: Make Use Of: http://www.makeuseof.com/tag/death-mp3-history-audio-format/

Verma, S. (dátum nélk.). Invention Story of MP3 Player. Letöltés dátuma: 2017. 06 12, forrás: Engineers Garage: https://www.engineersgarage.com/invention-stories/mp3-player-history

Witt, S. (2016). How Music Got Free: A Story of Obsession and Invention . New York, USA: Penguin Books.