Tavaszi reklámkörkép

Újabb szubjektív válogatás az elmúlt évszak legérdekesebb reklámjaiból.

Hogy rohan az idő! Már 8 év telt el a Brexit-népszavazás, és több mint 4 év a tényleges kilépés óta. A britek többsége most már hibának tartja a kilépést — a hangulatot jól példázza, hogy a Weetabix reggeli pehely marketingesei úgy döntöttek, a nemzeti lejtmenetre alapozzák legújabb kampányukat.

[embed]Te mennyi Weetabixet lennél hajlandó enni az országért?

Sértő? Negatív? Magyarországon alighanem sokan kiakadnának egy hasonló kampányon, pedig a hazai állapotokon való szörnyülködés abszolút népi sport itt is. A brit kommentelők ehhez képest imádták, hogy a márka érzi azt, amit ők is — más kérdés, hogy vajon ez (és egy pirinyó croissant-gúnyoló összekacsintás) elegendő-e lesz ahhoz, hogy tényleg több Weetabixet vegyenek? Bár a reklám szegről-végről elmondja, hogy a termék segítségével jobban teljesíthetünk, ilyen szempontból nem túl kidolgozott.

Elsőre talán még fogósabb kérdés, hogy vajon a komikus Ricky Gervais plakátja meggyőz-e valakit, hogy pont az ő vodkáját lenne érdemes választania. Elvégre semmi mást nem ígér, csak annyit, hogy ő nyerészkedni fog a dolgon — persze mindezt úgy, hogy az ember előre kiröhögje magát, amiért mégis ki fogja próbálni.

Ricky Gervais márkája — Ricky Gervais marka

Első látásra valóban egy szuper őszinte és ezért már-már kockázatosnak is látszó kampányról van szó, azonban van itt egy csavar, amiről ez a látszat-őszinteség elegánsan elvonja a figyelmet: valójában nem Gervais a Dutch Barn tulajdonosa! A készítők tavaly társtulajdonossá tették a cégben, így eggyel magasabb szinten működik együtt a gyártókkal, mintha “csupán” brand ambassadorként jelenne meg (mint például George Clooney a Nespresso esetében), de hogy pontosan mennyi is a részesedése, azt senki sem tudja — miközben a poén mégiscsak azon alapul, mintha ő lenne az egyedüli. Kérdés, hogy mindez mennyire korrekt, de az biztos, hogy ez így sokkal erősebb Gervais-hatást jelent a márka számára — Wanamaker-díjas ötlet, tökéletesen “Gervais-es” megvalósítással.

Hasonlóan egyszerű és vicces a Channel 4 óriásplakátja, amit — elméletileg legalábbis— szintén egy komikus, Joe Lycett írt. Bár láttunk már hasonlót, erőssége, hogy egy teljes sztori van mögötte: Lycett egyszerűen nem lett kész időre, ezért jobb híján a levelezést nyomtatta ki a plakátra, amin beismerte mindezt.

Reklámhatékonyság level végtelen: mailből egyenesen a plakátra

A plakát annyiban is hasonlít Gervais-ére, hogy látszólagos egyszerűsége ellenére pontosan ki van találva: a megbízó Channel 4 logója aláírásként remek helyen van, és az új sorozat neve mellett a BAFTA jelölések is “pont” megjelennek a szövegben. Mindezek miatt is kizárt, hogy nem kamu — de míg az ember ezt megállapítja, már át is jött az üzenet.

Szintén egyszerű ötleten alapul a Waitrose plakátja, melyet láthatólag kibillentett egyensúlyából a rajta megjelenített sok-sok alacsony árú termék. Bár magán a billboardon nyilvánvalóan egy vizuális gegről van szó csupán, a social mediaban már az itt bemutatott “installációt” osztotta meg a szupermarket lánc, azt állítva, hogy a dőlő plakáthely alá a helyi önkormányzat helyezett el kordont, és nem ők akarták ezzel még feltűnőbbé tenni a megjelenést. Ha igaz a sztori, jól mutatja, hogy mennyire szembeötlő a tényleg ék egyszerűségű dönthető plakát — biztos vagyok benne, hogy hamarosan itthon is láthatunk majd hasonlót.

Elkerített Waitrose plakát: Vigyázat, potyogó árak!

Valahol rokona az előző plakátnak a KFC-jé: ebben sem lenne túl sok érdekesség, ha nem játszana valamilyen módon a szokásos billboard formátummal. Adta volna magát, hogy egyszerűen csak kiegészítsék az eredeti plakátméretet felfelé, ezzel mesélve el, hogy a szendvics milyen vastag, hiszen a szendvics így továbbra sem “fér be” a képbe — a most natúran hagyott felület egy jelentős részét simán kitöltené.

Az OCD-re hajlamos nézőt így viszont még jobban megkínozza — vagyis egyszerűen figyelemfelkeltőbb a plakát így. Arról nem is beszélve, hogy a “torony burger” magassága sokkal hangsúlyosabb az álló formátum miatt — lehet hogy onnan jött az ötlet, hogy képvágás nélkül egyszerűen nem nézett ki elég “tornyosnak” a szendvics?!

A KFC burgertornya — jól áll neki a sufnituning-hangulat

Sokszor hónapok telnek el anélkül, hogy igazán jó print ötletet láthatnánk a kreatív blogokon — a videós formátum jóval könnyebb műfaj, hiszen a készítőnek sokkal több eszköze van az üzenet izgalmas megfogalmazására, mint amikor egy egyszerű képpel és pár mondattal kell elmondani a kampány üzenetét. Most azonban meglepően sok ilyen hirdetést tudtam beválogatni a szemlébe, és közülük is a Meki halas szendvicse az egyik legnagyobb kedvencem. A McDrive és a Filet-of-Fish tökéletes találkozása egyetlen fotóban, ami szerintem mindenki fantáziáját beindítja — és tökéletesen elmondja, mennyire friss és természetes maga a termék (máskülönben aligha izgulnának rá ennyire a sirályok). Csak remélni tudom, hogy valódi kampányról van szó és nem scamről.

Meki 1: Sirály!

Talán kevésbé könnyen megfejthető (a készítők szerint a kisfiú arcán izgalom tükröződik, de én ezt, bevallom, nem annyira látom — igaz, simán lehet, hogy plakáton jobban kijön ez a részlet), de szintén nagyon egyszerű és nagyszerű a British Airways plakátja, melyet különösen márkamenedzserek figyelmébe ajánlok. Már-már alapszabály mindenütt ugyanis, hogy a logót fix pozícióban és természetesen mindenféle csonkítás nélkül kell elhelyezni mindenen: és lám, részben pont azért, mert csak egy pici részt látunk most belőle, a hatalmas logotípia-részlet szuper hangsúlyos lett. Mégsem tolakodó — hiszen “egyszerűen csak” a repülő oldalát látjuk, amin természetszerűleg ott szokott virítani a cég neve.

Nem fog kif… — és pont ez a lényeg!

De térjünk vissza a videók világába! Az egyik nagy tavaszi kedvencem a Magyarországon Axe néven kapható Lynx márka kampánya, melyhez két remek reklámfilm is készült. Bár a megvalósításuk eléggé kilóg a mainstream reklámok szokásos világából, valójában nagyon is klasszikus alkotásokról van szó: egy-egy pörgős sztorit látunk bennük, amit aztán végső poénként a márka aktuális mondása zár le. Ami nem mellesleg közel 30 éve ugyanazt a témát gondolja tovább: az “Axe hatást”.

A reklámok ennek ellenére egyáltalán nem tűnnek elcsépeltnek: aligha tűnnének ki egy friss rövidfilmes fesztivál kínálatából. A már említett megvalósítás mellett ennek az is oka lehet, hogy az évek során folyamatosan egyre lazábbá vált a platform: míg 20 éve súlyos másodpercekig kellett nézni, ahogy egy meztelen felsőtestű sportos srác befújja magát a termékkel, most már elég, ha a néző a fejében összeköti a terméket a nőkre gyakorolt hatással. És az is belefér, ha a használó vagy az illattól beinduló hölgy nem fotómodell szintű szépség.

Az ‘Axe effect’ kampányokat korábban sokan vádolták szexizmussal is — az abszurdba hajló humor valószínűleg ilyen szempontból jól jön. Más kérdés, hogy egyébként van-e olyan vásárló, aki ettől úgy érzi, hogy a termék “csajmágneses” ereje is megkérdőjelezhető, és ezért inkább márkát vált. Reméljük nem, és még láthatunk többet is ebből a sorozatból!

[embed]Axe hatás először…

[embed]… és másodszor. Ami az orron befér

Egy másik elképesztően régóta remekül működő platform a Dove-é: az eredeti “Real Beauty” 2004-ben jelent meg. Ezért is gondoltam, hogy beteszem ide legújabb videójukat, ami az AI-generált női képekkel foglalkozik — annak ellenére, hogy maga a klip nem túl izgalmas, lenyűgöző, hogy a márka még mindig talál újabb és újabb fogást a témán.

[embed]Hey ChatGPT, el a kezekkel a Valódi Szépségtől!

A Dove tulajdonképp ma már iskolát teremtett: az Aquafresh videója már-már egy-az-egyben lehetne Dove reklám is, már ha ez utóbbi gyártana fogkrémet is (a tulajdonos Unilevernek amúgy van fogkrém márkája is, bizonyára szívták is a fogukat, hogy nem nekik jutott eszükbe ez a téma).

[embed]Dove az egész világ 1.

Távolabbi a rokonság az Asics-szal, de azért én itt is érzek némi párhuzamot. Itt ugyan nem a természetes szépségről van szó, de mégis a percepcióról és arról, hogy a fizikai világon túl az is számít, hogy hogyan érzékeljük azt, amit teszünk, akik vagyunk. Nem utolsósorban pedig: ez a film sem akar nekünk konkrét termékeket, termékelőnyöket eladni — a lényeg az életérzés. Egyetlen szereplőn sem látunk semmilyen logós vagy más módon beazonosított terméket. És mindezt kivételesen még Wanamaker sem bánná: a cél itt és most a hitelesség, a hosszú távú építkezés.

[embed]Dove az egész világ 2.

Ami a hitelességet illeti, az eredetileg majonézéről híres Hellmann’s sztorija elsőre mindenképpen túl jónak tűnik ahhoz, hogy igaz legyen. A márka videója egy olyan embert mutat be ugyanis, aki Heinzről Hellmanns-ra változtatta a nevét — amivel arra szeretnék inspirálni a nézőket, hogy maguk is váltsanak Heinz ketchupról Hellmann’sra.

Ha jól értem, az illető csak a Facebookon váltott nevet a kampány kedvéért, de szerintem ez mit sem változtat a sztori kisszínes hírértékén — és azon, hogy aki akár csak egy mondatban is hall a csávóról, már tudni fogja a kampány fő üzenetét, hogy tudniillik immár a Helmann’snak is megvan a saját ketchupja, ami szerintük igenis állja a sarat az ikonikus Heinz-cel szemben.

[embed]Heinz-provokatőr Hellmann’s reklám: nem ér a nevük

Közben persze maga a Heinz sem tétlenkedett: bár biztos van, aki kicsit viszolyog a visual-tól, szerintem ennyit bőven megér, hogy cserébe emlékezetesen mondja el az ezerszer ismételt üzenetet: ez a ketchup páratlanul finom.

Nem feltétlenül Müller Cecília-kompatibilis Heinz hirdetés

A Heinz plakátja is mutatja, hogy egy jól ellesett hétköznapi szitu még a banális dolgokat is érdekessé varázsolhatja (pont, mint egy kis ketchup).

A francia McDonald’s a házhozszállítással kapcsolatban vitt végbe hasonlót: bár maguk a helyzetek itt nem igazán újszerűek, a zenés és abszurdba hajló megvalósítás szerintem kárpótol mindezért.

[embed]Meki 2: Házhozszállító & fülbemászó

Valahol egy jól ellesett pillanat lehet az alapja a brit Leo Burnett által készített mekis szpotnak is: a Chicken McNuggets — szemben a legtöbb McDonald’s termékkel — kisebb darabokból áll, ezért könnyen megosztható… elvben. Mert ugye a gyakorlatban sokan nem szívesen adnak valamiből, ami ennyire addiktív.

A kampányt természetesen social mediára találták ki: az egymással feltétlen McNuggets-közösséget vállaló párok egy Insta filter segítségével köthetik meg szerződésüket, amit Insta Storyba kell kirakniuk ahhoz, hogy nyerjenek a részvétellel.

Hogy megérte-e ennyi munkát fektetni egy ilyen kampányba, ami Magyarországon alighanem néhány szöveges posztban merült volna ki, az számomra kérdéses, de az eredmény mindenképp szórakoztató.

[embed]Meki 3: áttörni a csirkefalat

Végül következzen két videó, amit már társadalmi célú üzenetük miatt is remélem, hogy minél többen látnak. Az elsőt a felhasznált insight (egy alzheimeres tulajdonképpen újra és újra meghal) teszi szuper erőssé, a másodikat pedig az az energia, ami a down-kóros szereplőkből árad.

Ha csak két videót néznél meg a cikkben szereplők közül, legyen ez a kettő az — nem mondom, hogy a legjobbak, de mindenképp a leghasznosabbak.

[embed]Fontos 1: Nem egyszer halnak

[embed]Fontos 2: Tegyük fel megnézed

Kellemes nyarat kívánok mindenkinek!

Kövesd a Wanamaker Blogot a Facebookon vagy a szerzőt a LinkedIn-en, hogy ne maradj le a következő cikkekről sem!

A szokásos ráadás, ezúttal Braziliából: A tűz a régi!