NEM MOTIVÁLHATÓ A KUTYA KAJÁVAL? MESÉLJ MÉG!

Ott állsz a kutyáddal a kutyasuliban, melletted büszkén feszít a többi gazdi, csillogó szemű kedvenceik pedig első szóra robbannak mindennemű ehető vagy ehetőnek vélt falat reményében. Eközben te péppé morzsoltad már a kezedben a nyolc büdös sajtkockát, árva lélek ebed meg csak néz, mint aki nem látott még hülyét. Megvan az érzés? Nyugi, nekem is megvolt. Zeller kezdetben az erdőben csak a fenekét mutatta felém, majd behívásra jött ugyan, és elvette a jutalomfalatot, de az egyébként mindenevő kis velociraptor szájából hullott is ki a finom falat azon nyomban. Miután eleget tett a kérésemnek, ment rögtön a saját orra után. Mi van ezekkel a kutyákkal? Nem érdekli őket a kaja? Persze, kajával nem motiválhatók. Volt idő, amikor én is majdnem kimondtam ezt a mondatot.

Ha belegondoltok, a vadonban minden állat motiválható kajával. Fordított szemszögből nézve: ha nem érdekli a kaja, elpusztul. Tudom, kutyáink már messze kívül esnek a természet szelekciós folyamatán, de alapvetően rájuk is igaz a fenti megállapítás. Ha nem esznek huzamosabb ideig, nekik is annyi. Ezzel arra próbálok rávilágítani, hogy ha ráfogjuk négylábú barátunkra, hogy kajával nem motiválható, akkor valószínűleg a könnyebb ellenállás irányába haladunk, és nem járjuk megfelelően körül a kérdést ahhoz, hogy megtaláljuk viselkedése valódi okait.

Tegyük fel, hogy a kutya a fajához illeszkedő, számára megfelelő táplálékot kap. Hogy szerintem ez mit is takar, egy külön cikk témája lehetne, maradjunk most annyiban, hogy azt kapja, ami neki való. Ha ezt a kaját rendszeresen — tehát nem csak hébe-hóba — nem hajlandó otthon, biztonságos körülmények között elfogyasztani, akkor irány az állatorvos. Állhat mögötte emésztőrendszeri zavar, gond a fogazattal — mindenképpen valami komoly probléma, amiről mielőbb tudomást kell szereznünk.

Ha otthon nincs gond az evéssel, de utazás alkalmával, kutyasuliban, vagy a parkban, ahol gyakorolni szeretnénk, nem hajlandó elfogadni a kaját, akkor annak könnyen lehet oka a stressz. Ez számos formában nyilvánulhat meg. Leeresztett farok, lesunyt fülek, lihegés, pedig nincs is meleg, habzó száj vagy a száj nyalogatása — mind-mind ugyanúgy a feszültség jelei, akárcsak a túlpörgés, a túlzott aktivitás, vagy amikor hiába szólsz hozzá bármit, nem reagál. Az örömteli izgatottság, a túl sok stimuláló inger is okozhat stresszt, ami akkor is feszkó, ha pozitív az előjele. Itt sem a kajával van a baj, egyszerűen a helyzet okozta feszültség nagyobb annál, hogy a kutya azt legalább megközelítően úgy tudja kezelni, mintha otthon, biztonságban lenne. A félelmet is ide sorolom. A tatárjárást sem szalonnázgatva várták őseink, hanem mentették az életüket, ahogy tudták. Szóval ha a stressz jeleit látod a kutyán, annak okait kell megfejteni, felderíteni és azon kell dolgozni. Itt nem lesz elég a falatot tupírozni. A DOG3-ban találsz szakembereket, aki ebben segíthetnek.

A kaja motiváló ereje persze nem mindenható, főleg ha rendszeresen kap enni kiskedvencünk, netán a véknya a vastaga, ha értitek, mire gondolok. Nálunk bevett dolog a rendszeres koplalás (értsd: semmit nem evés, kizárólag víz ivás) a kutyának — és nekünk gazdiknak is -, számtalan pozitív élettani hatása miatt. Ez a cikk most nem erről szól, de tapasztalatból mondom, ha egy kutya 2–3–4 napja nem evett, nehéz neki olyat mutatni, ami nem érdekli. Egy nagyobb levegővételre is felkapja a fejét. És ebben semmi állatkínzás nincs. A tervezett koplalónap beiktatása is csak annyit jelent, hogy a heti ételadagját nem hét, hanem hat nap alatt kapja meg, egy napot pedig pihen az emésztőrendszere. Ha pedig pihen, jobban regenerálódik, és a következő adag kaját jobban hasznosítja. Hurrá! De erről majd talán máskor.

Ott jártunk, hogy négylábú barátunk nem különösebben éhes. Ilyenkor lobogtathatunk neki bármi, kutyaszemmel nem különösebben izgalmas falatot, nem tudjuk rápörgetni. Főleg ha olyasmivel próbálkozunk, amit otthon úgyis megkap, minden erőlködés nélkül. Ne feledjük, nem hülyébb, csak kisebb és szőrösebb, mint mi. Aztán ott van az a helyzet, amikor vonzóbbnak kéne tűnnie az általunk felajánlott jutalomnak, mint amivel a környezetünkben egyébként jutalmazhatja saját magát. Bandázhat a haverokkal (kutyaovi hetente csak kétszer van, a haverokkal bunyózás élményfaktora 10/10), te meg megpróbálod közben behívni, pár nyamvadt virslikarikát jutalom gyanánt belengetve: virslikarika élményfaktora 5/10, nem éhesen 2/10. Hát ezért sem jön ki a matek. Egy ilyen szituációban persze nem mindig elég a kaja minőségére és a kutya éhségére rágyúrni, de sokat segít. Igazán tökös kölyöknél legalább egy hátranézést elérünk vele, és az már fél siker.

Ha a versengő motiváció — esetünkben a játék a kutya-spanokkal — nem ilyen komoly, sokat segít egy ütős kaja. Valami, amire emlékezni fog, amiért érdemes teljesíteni. A kaját illetően elsősorban minőségről beszélek, de a mennyiség láttán is láttam már kutyaszemeket elkerekedni. Mantrailing edzéseken bíztatom a gazdikat, mérjék a jutalmat a feladat nehézségéhez, a munka értékéhez. Ez nem egy szimpla ül-fekszik. Egy kocka sajtért ne rakodjuk már ki a tehervagont. Ilyenkor jól jön valami, amit imád, és más módon sohasem szerezhet meg a kutya, kizárólag a jól végzett munkával. Zellernek ez a zöldpacal. Igen, lehet, hogy erős egy kérődző patás gyomrát a tartalommal együtt jackpot jutalomként a bújó kezébe nyomni, de — ezeken az oldalakon már bizonyítottam, így nem fogtok csodálkozni — én nem a bújót szeretném motiválni és jutalmazni, hanem a kutyámat. Nem kell persze rögtön ütközésig nyomni a gázpedált, de valami könnyen nyelhető, erős szagú, jellegzetes ízű dolog (pl. tubosos, kutyának szánt májkrém, konzerv szardínia, bocisajt) mindig izgalmasabb, mint a száraztáp a zsákból. Mondom, a kaja külön téma lesz, meg szerintem a jutalomfalat is, hisz az sem mindegy, apróbb dolgokat kell gyors egymásutánban jutalmazni (pl. klikk-falat, klikk-falat, klikk-falat), vagy épp egy nagyobb értékű jackpot jutalmat alkalmazunk egy nehezebb feladat végén, ahol adott esetben van idő akár egy fél csirkén is elnyammogni. Láttam már kezdő kölyköt transzba esni, amikor a találat után megkapta a szárított, szőrös nyúlfület. De felőlem lehet a jutalom répakocka, pizza széle, vagy a vasárnapi ebédből megmaradt boef bourgignon csücske is. A lényeg, hogy a kutya nagyra értékelje.

Vannak persze extra esetek is. Saját szememmel láttam, amikor egy nagytestű amerikai kopó ültetés után megkapja a jutalomfalatot. Hatalmas orra elindul az ujjak felé, a száját kinyitja, aztán a kaja a lebernyeges ajka és fogai közt leesik a fűbe. Egy darabig szimatolja a kezet, aztán lehajol, az orrát a fűbe dugva szaglászik, keresgél, laza bőre a szemére csúszik, fülei a földet seprik. 20 másodperc múlva aha! élmény, megvan a falat, de a kutya már rég nem tudja, honnan indult ez az egész, miért is kapta. Úgyhogy szaglászva odébb sétál. Ültetés? Az mi? A kiképzője kénytelen volt megváltoztatni a jutalomkaja típusát, és mindig a kutya torkába célozva odaadni neki a falatot — innentől kezdve aztán működött a tanítás. Agarakról is olvastam hasonlót, ők a harapás jellege miatt nem szívesen vettek el kézből falatot, pedig önmagában a kajás motivációval nem volt gondjuk. Szóval ez lehet fajta-, de akár egyedfüggő is.

Egy biztos: lehet úgy is kaját adni a kutyának, ha a falat valamelyest zsákmánnyá válik: kicsit elhúzzuk az orra előtt, csaljuk vele a kutyát. Mindjárt izgalmasabb lesz megszerezni.

Arra nem is térek ki külön, ha a kutya etetése önkiszolgáló rendszerben zajlik, magyarul otthon mindig tele a tálja. Ez a jelenség számos viselkedési probléma melegágya, azt hiszem, kár magyarázni, miért nem mozdul egy ilyen kutya a legjobb falatra sem.

Van még az a jelenség, amikor a kutyádat jobban izgatja a játék, mint a kaja. Sokkal jobban. Él-hal és dolgozik azért, hogy megkapja a zsinóros labdáját. Ez is megvolt, plüssállatok százai mesélhetnének róla, ha még összevarrhatók lennének. Ha játékkal remekül motiválható egy kutya, az még messze nem jelenti azt, hogy kajával meg nem motiválható. Tapasztalt munkakutyásoktól tanultam, hogy egyrészt mindig legyen nálam jutalom, mert bármikor jöhet olyan szituáció, amikor a kutyát érdemes megjutalmaznom, mert olyat tesz (vagy épp nem tesz), amiért jutalmat érdemel, és az adott viselkedést meg kellene erősíteni. Másrészt pedig bármivel meg kell tudnom jutalmazni a kutyámat, így leszek felkészült mindenféle váratlan szituációra. Zeller ma már lazán elfekszik egy étteremben a székem alatt, de kamaszként a fejébe vette, hogy csak stratégiailag tökéletes, központi pozíciót foglalhat el egy ilyen csodás helyen, ahol illatos tálakkal szaladgálnak az emberek, és azok gőzölgő tartalmát viszonylag alacsony asztalokra helyezik. Egy ilyen helyzetben egyszerűbb falattal megerősíteni a helyben maradást, mint mondjuk megküldeni a zsinóros labdát a pincérek lábai között. Legyen mindenre válaszunk.

Mélyen a tudatomba égett, amikor Zeller óriásit dolgozott komoly fagyban, hosszabb, havas vaknyomon egy mantrailing gyakorlaton, és találatkor a hátizsákba nyúlva csak a neki szánt jutalom helyét markolásztam, mert azt a kocsiban felejtettem. Lehozta a csillagot az égről, ott lett volna a lehetőség, hogy megkapja a fácánt a tálcán. Ehelyett eszelős módon cibáltam a fagyos hóból egy ágat, hogy azzal huzakodóst játsszak vele, míg visszafutunk a kocsihoz. Látni kellett volna a pillantásait. Szánalmas voltam, igazi balek. Ha akkor van a zsebemben két száraz spenótos keksz — azt is imádja –, sikerült volna megmenteni a becsületemet.

Persze nem kell velem egyetérteni: elképzelhető, hogy létezik olyan kutya, aki nem motiválható kajával. De szerintem a messzemenőkig érdemes körüljárni a témát, mielőtt ráragasztjuk ezt a címkét. Mennyivel másként hangzik az, hogy „eddig még nem sikerült rájönnöm, miért nem motiválható kajával”. Hallottatok már olyat természetfilmben vagy akár állatkertben, hogy mondjuk „ezt a vízilovat, vagy azt a tigrist nem érdekli az élelem”? Én még nem. De kommentben kíváncsian várom a sztorikat, tapasztalatokat!

Az írás a 4paws University idevágó cikke alapján készült. (https://www.facebook.com/groups/783869122067791)

Hernyák Aurél — DOG3CREW