A testem börtön, amit magam építettem

Elegem van. Egy ilyen ködban vagyok, ahonnan nem tudok kilépni. Sok bajom van, de a legnagyobb bajom és legprofánabb, hogy nem tudok lefogyni. Kb. 1 éve ugyanannyi a súlyom, plusz mínusz 3 kg, mert amikor leadom azt a 3-at, azonnal vissza is hízom, és ez így megy nagyon régóta. Mindent tudok már, hogy hogyan egyek egészségesen, hogy mozogjak, többet tudok a táplálkozásról, mint egy dietetikus, annyi könyvet, podcastot stb. olvastam, hallgattam meg, plusz rengeteg órányi előadást biokémiáról, az anyagcseréről. Mentális okai vannak.

Nekem most nem a fogyást kell megoldani, mert az az ironikus ellenhatás miatt nem megy. Egyszerűen minél jobban akarom, annál jobban nem megy. Annó, mikor lefogytam 1 év alatt 20 kilót, akkor nem akartam, hanem végig tudtam, hogy ez menni fog. Óriási különbség. Most nem tudom, mi van. Védőpajzsként használom a hájam. Nem bírok vele, és totálisan elborítja az agyam, hogy nem bírok vele. Önostorozok, eszek, nem eszek, ideges vagyok, megint eszek.

Vegyük a tegnapi napot. Össze-vissza ettem mindent kb. 5 órás idősávban, a kalória nem volt túl magas, de a gyomrom olyan rosszul lett, hogy du. 3 után már nem ettem semmit. Kb. 6-ra jobban lettem, akkor csináltam egy 30 perces felsőtestre szabott, jelenlegi silány állapotomhoz igazított rezisztens tréninget, aztán tök jól voltam. Ma reggel felkeltem, elmentem sétálni, és 11 után ettem először. Tegnap du. 3 és ma 11:30 között nem ettem semmit. És tökéletesen jól voltam. Egy embernek nem kell állandóan ennie. Nekem főleg nem kéne, mert rengeteg a hájam. Aztán ma tornáztam is, jól voltam, és este rámjött az inger. Ez egy olyan agyi köd, ami nem tudom, honnan jön. Eddig a baba-reflexel magyaráztam, hogy állandóan stresszelek, és evéssel nyugtatom magam. De ma semmi nem idegesített fel. Sőt, tök jól ment a nap. De nekem kellett fagyi meg snack. És mindkét dolog egészséges, organikus alapanyagokból volt, DE túlléptem a kalórián, nem hagyok magamnak ketózist, és nem fogyok.

Van, amikor éhes vagyok — azt bírom, a végtelenségig. És van, amikor ellenállhatatlan vágyat érzek az evés iránt. Azt írtam, hogy a “kaja” iránt, de rájöttem, hogy nem a kaja a lényeg, hanem az evés. Mert amikor jön az inger, akkor kb. mindegy, mi az, felzabálnám. Néha direkt egészségtelen dolgot akarok enni. Nem is akarok, MUSZÁJ, legalábbis én így élem meg. A gyomrom felső részénél jön meg az érzés, ilyen “ál” éhség. Onnan tudom, hogy “ál”, mert kajálás után fél órán belül is tud jelentkezni. És nincs mértéke, ha engedek neki és elkezdek enni, a maréknyitól a végtelenig terjed, ami ilyenkor le tud menni. Nem értem ezt se. Sok dolgot nem értek ezzel kapcsolatban. Honnan jön, mi okozza, hogyan kezelhetem. Amikor megjön, nem tudok ellenállni. Nem. Nem értem, az megy le a fejembe, hogy mindegy nekem, ma úgyse fogyok le, akkor ma miért ne ehetném meg. Meg hogy úgyse fogyok le. Meg hogy majd holnaptól, ennek a napnak má mindegy. Ilyenek. Ennek semmi értelme.

Undorodom magamtól. Az jutott eszembe, hogy azért nem tudok jobban lefogyni, mert ezzel akadályozom meg, hogy jól nézzek ki, és így nem kell nekem ellenállnom a pasiknak, mert nem jönnek a közelembe. Persze néha átcsúszik egy-két ember ezen a szűrőn, de még mindig kevesebb gondom van, mintha jól néznék ki. Közben meg arra vágyom, hogy jól nézzek ki, és legyen egy jól kinéző pasim, aki legalább annyira intelligens, mint én. Na hát az maga lenne a mennyország. És hosszú haja legyen. Hosszabb, mint nekem. A nőben is van valami férfi, a férfiban is van valami nő. Az a férfi, aki elzárja maga elől a női részét, az a toxikus maszkulin, és roppant kellemetlen. Én nem zárom el magamtól a férfi részem, volt egy hosszú utam ebbe a fantáziába, de férfiként is a férfiak jöttek be, szóval az én szexualitásom elég egyértelmű. Bár nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy ebben az életben még nővel kerüljek egy ágyba, de akkor ott egy férfinak is lennie kell. De ilyeneket nem lehet csinálni, amíg ilyen undorító testem van.

Meg nem igaz, hogy ez ilyen nehéz. Olyan, mintha az evés egy függőség lenne, ami uralkodik rajtam. Annó, mikor a cigivel vettem észre, azonnal leálltam. Azóta kialakult egy egészséges viszonyom dohányzással, amiben én irányítok. Mondjuk akkor zéró toleranciát vezettem be a cigire egy jó időre. Lehet, a kajával is ez kéne, haha, a végén anorexiás leszek. Nem hiszem. Bár ki tudja.

Néha arra gondolok, hogy ha ennyit nem bírok ki, hogy csak simán ne egyek, akkor mekkora egy nudli vagyok. Kibírnék valamit, ha az életem múlna rajta? De hát ezen is az múlik. Gyulladás, krónikus betegségek, PCOS, IR stb. Lassan megöl, ahelyett hogy energikus, fitt és egészséges lennék.

Valami óriási mentális gát van itt a dologban. Ma elkezdtem belemerülni fürdés közben. Amúgy mindig hallgatok valamit, podcast, sori, hangoskönyv, YouTube videó, akármi. Most épp a Nana animét nézem, vagyis inkább csak hallgatom újra, mert már ezerszer láttam. Keresem a titkot (ld. előző írományom). Na, ez is zavar, hogy mindig hallgatok valamit. Mintha lenne egy alternatív valóság, ami az igazi mellett fut szimultán. Régen azt a mozit én kreáltam, és abban a képzelt világban éltem a fejemben, amiben minden megtörtént, bármi, amit akartam, és jó volt, az igaziban meg csak vegetáltam. Most a nem valós világ nem az én fantáziám, hanem random dolgok, amikről azt hiszem, hogy “hasznosak” nekem. Végülis egy pontig azok, de túltöltődöm infókkal, és gyakorlatban meg totálisan elveszett vagyok. Nem tudom, mit tegyek. Érzem a nyomást a mellkasomban, mikor enni készülök, és a köd a homlokomon van, az “agyamon”. Bármi más értelmesebb lenne.