STRANGER THINGS 4. évad értékelés (SPOILERES)

Megállítják az igazán megállíthatatlannak tűnőt.

Every ending has a beginning. / Minden végnek van egy kezdete.

Kedves Olvasó! Mivel nincsen kollektív tudatunk, és nem tudlak indákkal figyelmeztetni, így inkább leírom, hogy a jelenlegi cikk SPOILEREKET TARTALMAZHAT a STRANGER THINGS NEGYEDIK ÉVADÁBÓL, így ha még nem tekintetted meg, a továbbolvasás NEM AJÁNLOTT! Az előző évadokról szóló cikkek: ***ELSŐ ÉVAD [MÁSODIK ÉVAD](https://medium.com/@iamkoko/stranger-things-2-%C3%A9vad-%C3%A9rt%C3%A9kel%C3%A9s-spoileres-6007515a3e92) [HARMADIK ÉVAD](https://medium.com/@iamkoko/stranger-things-3-%C3%A9vad-%C3%A9rt%C3%A9kel%C3%A9s-spoileres-af0af47c2506)***

It’s time. Annyiszor hangzott el ez a mondat az évadban, hogy megszámolni sem lehet. Megszámolhattam volna, de jöttem cikket írni, bocs. Csak a jókat halljuk a negyedik évadról. Csak azt halljuk, hogy végre belemélyedünk a világba. Csak azt halljuk, hogy absolute cinema peak no joke no lie it’s gonna be lit tonight. Én meg csak azt hallottam, hogy folytassad mán, baszd meg (csak hogy helyesen írjam a csúnya szavakat IS).

Teljes őszinteséggel kijelenthetem, hogy ez volt az az évad, amit a legtöbb időmbe fájt végignézni. Nem csak azért, mert órás nagyságrendekbe emelkedtek az epizódok, nem is azért, mert meguntam volna, vagy valami. Egyszerűen nem jutott rá időm és energiám. De itt van e cikk, szóval a jó hír: befejeztem a negyedik évadot.

Kissé közömbös voltam, kissé elidegenedtem közben a sorozattól, és kissé elbizonytalanított a közel két és fél órás finálé, viszont megérte. Tényleg megérte. Olvasd, fiam, Brutus, hisz újra egy zseniális évad szemtanúi lehettünk.

Történet összefoglaló

Hawkins városára már nem úgy tekintenek, mint régen. A polgármester lecsukva, a Starcourt bezárva, de a titkok továbbra sem kerültek napvilágra. A városkára ráöltötték az Elátkozott Város gúnynevet, és egyáltalán nem álltak le a furcsa történések a környéken. Nyolc hónappal később a lakók és diákok felháborodásának és főképpen rettegésének kiváltója egy Chrissy nevű hawkinsi középsulis meggyilkolásával kezdődik, és a halálát egy szektavezető, Eddie Munsonhoz kötik. Viszont a hatóság még mindig hülye ehhez, mert valójában sokkal nagyobb és emberfelettibb dolog van a háttérben. És még én is hülye voltam hozzá xd.

A Byers család terve végre megvalósult. Kaliforniába költöztek, és Tizenegyet is magukkal vitték, hogy a kormány ne találjon rá. A legutóbbi eset óta elvesztette az erejét, nem képes arra, amit eddig zsigerből csinált. Ráadásképpen gúnyolják és lenézik a gimiben, szóval igazából mindene megvan hozzá, hogy belekezdjen egy villain arcba, viszont nem teszi (még). Helyette a Mike-nak írt leveleiben hazudik az ott lezajló eseményekről, úgy mesél a helyről, mintha minden cuki lenne, és Mike ezt el is hiszi. Viszont közben a kormány is megtalálja őt az otthonában, védekezni nem tud, hisz még mindig nincs mivel, később Owens ráveszi, hogy újra átvegye az irányítást az ereje felett, és a csoda folytán élő Dr. Brenner új projektje megvalósításával, emlékdarabokkal idézik fel, hogy valójában hogyan kezdődött az egész kóceráj, és hogyan jött létre Vecna, a sorozat valódi mozgatórugója.

Chapter One: The Hellfire Club

Jonathan és Nancy távkapcsolatban élnek, és a szerelmük látványosan az elhalás szélén áll, viszont nem hajlandóak beismerni. Beadták a jelentkezésüket külön egyetemekre, és ez a dillemájuk kemény 9 epizódon át. Kurva jó.

A három fiú, akik Hawkinsban maradtak, kénytelenek voltak csoportokba, bandákba csatlakozni, hogy ne legyenek a gimis kiközösítés áldozatai. Mike és Dustin egy D&D közösségbe csatlakozott, a Hellfire Clubba, amit a hawkinsi suli hírhedt szabályszegője, Eddie Munson vezet. Lucas is ebbe a csoportba került, viszont mellette a kosárlabdát is űzi az iskola csapatával, amit Jason vezet. Lucas elmondása szerint a kockák élete számára már GÁZ. Az új barátaival úgy érzi, hogy tartozik valahová, és nem kerül basztatás alá, hisz egész életükben bántalmazva voltak, és számára ebből elég. Mike később elutazik Kaliforniába Tizihez, hogy együtt töltsék a szünetet. Ellenben a dolgok egyre jobban furcsábbra fordulnak. Haha, stranger things, érted, na mindegy. Byersékkel kimentik Tizit, és a távolból elősegítik a Vecna elleni tervet. Ja, illetve van egy pali, akit Argyle-nak hívnak. Ő nem annyira fontos, de akinek ürességérzete van, akkor tessék, itt van.

Chapter One: The Hellfire Club

Eddie az a tipikus nyolcvanas éveki rendbontó tinédzser, aki fittyet hány a szabályokra, magasról leszarja a tanulást és mindenki elítéli punk stílusát és egyéniségét. Ő vezeti a Hellfire Clubot, saját punk-rock zenekara van, és minden illegális cuccot be tud szerezni. Egy nap, amikor egy Vecna által régóta gyötört lány, Chrissy Eddie-t keresi fel, hogy enyhítsen fájdalmán, Vecna kiszívja belőle az életet is. Meghal a Munson család lakásán és a srác fejvesztve menekül a hatóság elől, viszont így is, úgy is ráfogják az esetet. Neki gatya.

Jasont sem mondanám valami legitim gyereknek, hisz ő is különálló a maga módján. Vezető egyéniség, viszont hirtelen haragú és iszonyatosan agresszív. Miután hallott barátnője haláláról, nem engedett ő sem a szabályoknak, és ő is beleőrült a történtekbe. A Hellfire Clubot a nyilvánosságnak úgy állította be, mintha egy sátánista szekta lenne, vérdíjat tűzött ki Eddie fejére és ellenszegül a rendőrség követelményeinek. Mondjuk részben igaza van. Ha én a sorozat világában lennék, én sem bíznám az ottani zsarukra az ilyesfajta ügyeket…

Max gyógyszereket szed. Megviselte Billy halála, és az egyik tanárához jár be lelki tanácsokért. És mivel magas az esélye annak, hogy Vecna megszállása alá kerüljön, a brother meg is szállja a lányt, az évad alatt szenved az átoktól és végül bevállalja a csali szerepét.

Hopper meghalt. Vagy mégsem? Az kemény. Mint a kád széle, öcsém. Hopper isteni csoda folytán túlélte a robbanást, és az ott maradt szovjet katonák magukkal vitték messze-messze a gyönyörű Szovjetunióba, azon belül Kamcsatkába. Munkatáborba került, vagy valami hasonlóba, és ott összespanolt egy szovjet őrrel, Enzoval, akivel tervet szőtt a börtönből való kiszabaduláshoz. Egy titkos üzenetet küldtek egyenesen Amerikába Joyce-hoz, aki pedig gondolkodás nélkül Murrayhez fordult, és elmentek együtt konferenciázni.

Hogy őszinte legyek Steve-re és Robinra annyira nem fordítottam figyelmet és KHURRRVÁRA nem emlékszem, hogy ők milyen helyzetben voltak az évadban. Ketten egy filmkazettákat eladó üzletben dolgoznak, és külön-külön róluk annyi biztos, hogy Steve ugyanúgy visszament a menő státuszba, viszont már nem egy nagy segglyuk, Robin pedig crushol mán megin’ valami nőt. Ők ketten elősegítik Eddie nevének tisztázását és Vecna megölését a Hellyel lefeléből.

Na de, ki az anyám az a Vecna? Vecna, egykori nevén Henry, gyakorlatilag a Stranger Things Darth Vadere. Ha nagyon figyelsz, észreveszed, hogy pár dologban tényleg hasonlít rá xd. Ő szintén egy Dr. Brenner által “kezelt” gyerek volt, akin szintén kísérleteztek, és amikor Tizi szembeszállt Henry laborban történő revolúciója ellen, bekerült a Hellyel lefelébe, ahol megalkotta ördögi tervét. Aki még mindig spoileresen olvassa, annak nem mondok többet, nem is nagyon tudok (de, amúgy tudok). Annyi a lényeg, naon gonosz a manus. Lelki traumákat átélt embereken élősködik egy darabig, közben megél róla mindent, megismeri a célszemély gondolatait, érzelmeit, és miután tökéletes a pillanat, mutatja az órácskáját, és lecsap rá.

Legjobb jelenetek

Egyszerűen hihetetlen és soha nem látott jelenetek vannak ebben az évadban. És egyébként a Stranger Things-rajongókat nézve, mindig olyan jeleneteket hype-olnak túl, amik számomra nem nagyon voltak kiemelkedőek. Tisztelet a kivételnek persze, de annyi más meglepő és eget rengető dolog volt benne, hogy a beszarás szintje már betöltötte az egész körülöttem lévő teret.

A The Nina Projectben láthattunk egy olyan jelenetet, amikor Robin, Steve, Nancy, Max és Dustin a Creel-házban járnak, és Vecna fel nem fogható aurája miatt eltörnek az elemlámpák. Igazából nincs hozzá semmi konkrét magyarázatom, a jelenet csak szimplán megtetszett. Lehet szidni, hogy miért nem vagyok jó elemző.

Az évad nyolcadik, Papa című epizódjában volt az a jelenet, amikor Nancy csapata a Warzone-ba megy benzint, gyújtót, fegyvereket és egyéb felszereléseket venni, viszont később Jason és a tipikus zöld mellényes társasága, betoppan a helyiségbe. Gyakorlatilag érezni lehetett a rémületet, és nyomást is gyakorolt rám, mint nézőre, illetve a Nancy és Jason közötti cívódás is nagyon hatásos volt.

Az évad fináléjában egy rohadtul felkavaró és erős jelenet volt az, amikor Hawkinsban földrengés keletkezik, és megnyílnak a vörös törések a földön. Ebben az volt a nagyon meglepő helyzet, hogy a Creel-házban Lucas és Jason verekedése úgy ért véget, hogy egyszerűen Jason széthasad a repedés következtében. Nem tudom, hogy szabad-e ilyen résznél azt mondani, hogy menő, de ha szabad, akkor menő volt, és egyben AZTAKURVAMIAFASSSSZ. Még ennél az epizódnál említeném meg azt a részt, amikor Vecna Lucason keresztül beszél Maxhez. Azért is odáig voltam.

A végére pedig a legjobbat hagytam, és egyben a legérzelmesebbet is. Ez szintén a The Nina Projectben volt, amikor Hopper Enzonak beszél arról hosszú monológokon át, hogy meg van átkozva. Hosszú jelenet volt, viszont megérte minden percét. Leírni nem tudom, át kell élni. Ezért kéne megnézned a sorozatot, öcsipöcsi.

Chapter Five: The Nina Project

Legjobb idézetek

Vecna lives. (Eddie, The Hellfire Club) Eenie, meenie, miny moe, shoot a minor on the go! (Argyle, The Nina Project) I wasn’t cursed. I am the curse. (Hopper, The Nina Project) Robin: Platonic with a capital P. Steve: Yep. Thank you. (The Nina Project) You make another demand, you double-crossing mudak, I’ll decorate the roof of this van with your brains. (Enzo, Papa) You wanted Billy to die. You ever have thoughts like that about me? (Lucas, The Piggyback) I will be there to pick up the pieces when it does. And remake it into something… beautiful. (Vecna, The Piggyback)

Kedvenc epizód

Az Internet Mozgókép Adatbázisban értékelt epizódok közül a legmagasabb most kivételesen NEM a finálé. A negyedik évad hetedik epizódja, a The Massacre at Hawkins Lab hatalmasat tarolt, és elérte a sorozat történelmének legnagyobb, 9,6-os értékelését, amivel megszerezte az első helyet az összes rész felett. Csillagok alapján egyébként nagyon közel van hozzá a negyedik, Dear Billy epizód 9,5 ponttal. Számomra a hetedik rész tényleg kitűnő volt, egyes negatív kritikák szerint a filmipar leghosszabb plot twistje egyszerűen elrontotta a részt, viszont szerintem ettől volt egyedibb és meggyőző ez az epizód. Én a Dear Billynél éreztem egy kicsi túlhypeoltságot. Király rész volt meg minden, de nálam nem fejtett ki olyan hatást vagy olyan érzelmet, esetleg meghökkentést, amiről azt tudnám mondani, hogy hű de jó. Persze, ez olyan rész, amivel azért sokkal mélyebben bejutunk a világba, de tízest nem adtam sajna rá.

Az én kedvenc epizódjaim: A Papa, azért, mert végre pontot tehettünk Tizi és Dr. Brenner kapcsolatára. Illetve borzasztóan nyomasztó és kevés szóval is sokatmondó epizód volt. A képvilágáról nem is beszélve. A finálét pedig NAGYBETŰKKEL KIEMELNÉM. A The Piggyback egy elképesztően jó befejezés volt, szinte már Ozymandias szintű epizód, és egymás mellé tudnám tenni az előző évad fináléjával. Az egész Stranger Things sorozatban ez a leghosszabb epizód VALAHA. A vizuális effektek eszméletlenek, az összes karakter távolból való összekötését és egyesülését zseniálisan oldották meg. Illetve ha eme epizód nézése közben rám lett volna kötve egy pulzusmérő, és egy diagramon ábrázolni lehetne a nézése közben eltöltött két és fél órát, akkor baszki olyan hullámvölgyeket tudna mutatni, amiket ember két szemével még nem látott. Óriási érzelmi hullámvasút volt ennek az epizódnak minden perce. Annyi minden történik egyszerre, hogy már azt se tudod, merre nézz. De a legkomolyabb géniusz húzás ettől az epizódtól az az, hogy egy részénél, amit te eltelt időben megnézel fél óra alatt, olyankor szinte az epizód valós idejében csak 1 perc telik el, közben pedig már 30 perce történik az esemény. Ez inkább köszönhető a helyszínek és a vágások váltakozásának, és szinte elképzelhetetlennek és lehetetlennek találom, hogy valaki ezeket a szálakat türelemmel végig tudja varrni rendezőként és forgatókönyvíróként. Megemelem a kalapom.

Chapter Nine: The Piggyback

Honorable mention: The Nina Project. Szerintem ez egy nagyon underrated epizód, ezt is nagyon szerettem. Érdekességképpen megemlítem, hogy ezt a részt egy magyar rendező, Antal Nimród rendezte, aki itthon a Kontroll és A viszkis című filmjeiről ismert. Ezeket a filmeket még nem láttam, viszont meghozta a kedvem magyar alkotásokat nézni. :D

Vélemény

Nem nagyon voltak elvárásaim, képzeteim az évaddal kapcsolatban, de azt tudtam, hogy iszonyatosan hosszú lesz. Az elsőtől a hetedikig szinte kihagyás nélkül néztem, de utána valamiért elment az erőm a sorozattól, és hagytam ülepedni. Viszont szüneteltetés mellett is rohadt jók voltak az utolsó részek. Már nem csak a múltban, hanem a jelenben, nemrégiben is megkaptam a kérdést, hogy mi a francért nézem, miért nézi mindenki ezt a sorozatot, mi a jó benne egyáltalán? A történelem ismétli önmagát. Röviden a válaszom pedig: szimplán csak ízlés kérdése. Aki szereti a fantasyt és a gore-t, annak tetszeni fog. Aki nem, nem. Lehet itt dobálózni a horror kifejezéssel, de szerintem kisebb túlzás. Inkább egy dark fantasy, valamennyi vérrel és csúnya ondószörnnyel. Mondjuk az is emberfüggő, hogy kinek mi számít horrornak. Lények? Hangeffektek? Ocsmány mennyiségű és részletességű erőszak és vér? Ember válogatja ezt a részét a dolognak. A Wikipédia szerint maga a hivatalos horror fogalma az alábbi:

“A horror célja az emberi félelemmel való játék, a félelemkeltés. Fontos tulajdonsága, hogy mint irodalmi műfaj, az olvasó (vagy néző) önmaga is belemegy ebbe a játékba, miközben végig tudja, hogy félelme csupán a képzelet szülötte és így alaptalan.”

A Stranger Things szerintem — vagy legalábbis számomra — épphogy átlépi ezt a vonalat, és leginkább a második évadnál voltak horrorisztikus elemek, az első meg csak éppen karcolja a műfajt. A harmadik és negyedik évadnál pedig inkább rámentek a “fikciósításra”, ami kicsit sem gond. Létrehozták a világot, és inkább rámentek a jó sztoriépítésre, a meghökkentésre, a durvább gore-ra és a vizuális megalkotásra. Száz szónak is egy a vége: nem kell befosikálni. Semmi para nincs. Ha meg végképp nem bírod, vegyél a piacon egy új idegrendszert, ha már egyes helyeken jogsit és diplomát is be lehet szerezni.

Ez az évad hosszú volt, ismerjük be. Viszont igazán leköti a figyelmed. Egy kicsit nem figyelsz oda, magával ragad, és fel sem tűnik, hogy az epizód, amit nézel, több mint egy órát vett igénybe. Szóval figyelni fix fox. Nem is lehetne ennyi tartalmat kevesebbe sűríteni. Aztán… a Stranger Things CGI-jai évadról évadra fejlődnek, szerintem ezt már annyira nem kell megemlíteni — egyedül a fiatal Tizis jeleneteknél volt megkérdőjelezhető a dolog, viszont igazán elnézhető is — de ami érdekes volt, az a zene. Felhasználtak Metallicát, meg tudja a bront, milyen zenéket még, lusta vagyok utánakeresni, sorry. Bátrak voltak, kifizették a szerzői jogokat, és 2022-ben visszahozták a nyolcvanas évekbeli zenét a divatba. How to become mainstream in sixty seconds. A karakterek, úristen, de jók voltak. Adtam az összes szovjet palit, közülük Enzo a kedvenc, Max kapott nagyobb creditet, viszont Mike-ból és Willből elvettek. Jason egyszerre volt nagyon fasza és nagyon frusztráló. Erica meg nem tom mit keresett a helyszíneken, de eleget tett a feladatoknak, szóval ja, valami értelme biztos vót. Egyedül nekem Argyle nem tetszett nagyon, de lehet, hogy ez a magyar szinkronnak köszönhető. Előnyei-hátrányai a szinkronnak itt láthatóak. Mert egyszer-kétszer bele-belekukkantottam az angol verzióba, és úgy már valamiért viccesebb volt a pasas. So sorry a szinkronszínészének, lehet, csak én vagyok ezzel így. A dinamikák pedig… imádtam. Imádtam!!! Végre ott volt a csapatszellem, az összhang és a közös erő. Bumm!!! Csak kemény négy évadba tartott!!!!! Pozitívumként még hozzátenném, hogy örülök annak, hogy teljesebb képet láthattunk az Upside Downról és ennek a dimenziónak a felépítéséről.

Chapter Two: Vecna’s Curse

A dolgok, amik meg nem tetszettek, jelentősen kevesek voltak, viszont jelen vannak. Az egyik a túl sok helyszín. Számomra kissé zavaró volt a helyszínek folyamatos váltakozása. Igen, most ezen nem nagyon lehetett változtatni, úgy gondolom, hogy az alkotóknak már ez volt az alapkoncepció. A Joyce X Murray duó néhol kínos volt. Igen-igen, bla-bla-bla, direkt volt ilyen, de ANNYIRA kényelmetlen volt ezúttal nézni néhány interakciójukat… például Murray és a karatézás… és baszki, egyes emberek ettől a sorozattól félnek, közben meg ilyen fogyatékos szereplők vannak benne xddd. Amit nagyon bánok az az, hogy annyi lehetőséget kínáltak egyes jelenetek ahhoz, hogy egy laza vagy cold mondatot mondjanak egyes karakterek, viszont ahogy látom ebben elveszett a kreativitás, és néha csak ennyit mondtak, hogy: ,,Helló.” Tesám, miért??? Helyette maradtak volna annál, hogy ne legyen semmi szövegük, mert ,,Helló”-t inkább semmi képpen ne ejtsenek ki a szájukon. De a legnagyobb hiányérzetem Max leveleivel kapcsolatban volt. Azt gondoltam, hogy az évad végén hasonló felolvasást kapunk, mint a harmadik évad fináléjánál, viszont nem kaptuk meg. Persze, mindannyian tudjuk, hogy mi történt Maxszel, de valahogyan mégis be lehetett volna csempészni valami ilyesmit. De ki tudja, lehet, hogy az ötödik évadban be lesz ez is pótolva.

Egy kis tisztázás az előző cikkel kapcsolatban: a harmadik évadról szóló kritikámnál volt egy durva 356 szavas monológom arról, hogy a Stranger Things szörnyeinek mi lehet a motivációjuk. Nagyon belelendültem az írásba, és olvasni lehet, hogy nagyon komolyan gondoltam azt, amit írok. Konkrétan átsiklottam több mondaton keresztül a történelem és a biológia tudományágain is, és hogy mennyire tűnik logikusnak az egész, majd örömömre a finálé végén megtudom, hogy valójában Vecna volt az, aki irányította a szörnyeket. Nájsz. Sebaj, legalább bizonyíték van rá, hogy pár részt mégis spoilermentesen nyomtam le a sorozatból. Btw meg is lettem szólítva az egyik ismerősöm által, hogy én pontosan hogyan is gondolom ezt a gondolatmenetet. Próbáltam neki elmagyarázni, viszont az ő fejében ott lapult az egyszerű magyarázat, amit nem igazán akart elmondani, mert az egyértelműen áramlásrontó szárnyféklap lett volna. (fr beírtam google translate-be azt, hogy spoiler, és ezt adta ki. miafasz xd)

Chapter Nine: The Piggyback

Az évad fergeteges. Minden a helyén van, és végignézésre megértettem miért nevezik a Stranger Things legjobb évadának!

A Stranger Things negyedik szezonjának epizódjai egy egytől tízig terjedő skálán értékelve:

The Hellfire Club ⭐8 Vecna’s Curse ⭐9 The Monster and the Superhero ⭐9 Dear Billy ⭐9 The Nina Project ⭐10 The Dive ⭐8 The Massacre at Hawkins Lab ⭐10 Papa ⭐10 The Piggyback⭐10 Az évad értékelése az epizódok átlaga szerint: ⭐9,22

Mi a bánat, gyerekek?! Jobb lett ennek az átlaga, mint az előzőnek??? Beszarok!

Nem vitás, testvéreim, ez tényleg jó volt. És ahogy a végére jutottunk, megérte az alkotók részéről is a fáradság. Erős konklúzióval zártunk, felejthetetlen cliffhangerekkel nyújtottak további izgalmakat, és minden oldalon rátettek egy lapáttal arra, hogy tűkön ülve várjuk a Stranger Things ötödik évadát. Bár amiket hallok róla… Nem tudok spoilert, minimum egy nagyon kicsit, viszont erről tudok jelenleg a legkevesebbet. Több helyről mondják, hogy rossz, hogy elcseszték az utolsó évadot, viszont a Duffer testvérek ilyen finálét akartak. Ez lett. Ez van. Most ezér’ jöttem. Meglátjuk, mit hoz majd az utolsó évad…

A véleménycikkem végére érkeztél! Ha továbbra is érdekelnek az általam készített film- és sorozatkritikák, és te is megosztanál további fejtegetéseket az oldalamon található alkotásokról, akkor kövess be, hogy értesítést kapj a mihamarabbi, új cikkekről.