STRANGER THINGS 1. évad értékelés (SPOILERES)

Amikor a legjelentéktelenebb karakter eltűnése tárja fel a legjelentősebb titkokat.

The world is turning upside down. / A világ a feje tetejére áll.

Sajnos nekem nincsenek telepatikus képességeim, így muszáj jeleznem, hogy A CIKK ERŐSEN SPOILEREKET TARTALMAZHAT a STRANGER THINGS ELSŐ ÉVADÁBÓL! Ha nem láttad az évadot a továbbolvasás NEM AJÁNLOTT!

Végre valahára a finálé évad is napvilágra került 2025 végén, így kötelességem volt, hogy belekezdjek a Stranger Thingsbe, ugyanis lemaradottnak éreztem magam azok után, miután mindenki nyaggatott, hogy kezdjem már el, meg kicsit FOMO-m is volt, hiszen körülöttem mindenki teóriákat zengett a sorozat történéseivel kapcsolatban, én pedig csak néztem magam elé a sokadik Dexter spin-off után.

Bár a sorozat 2016-ban jött ki,— a kis lurkó én még azt se tudta mi az hogy Netflix — 2019-ben volt nagy hatása az emberek felé, így persze eljutott hozzám is a nővéremen keresztül. A hypevonat akkoriban magával ragadta őt is és amikor közvetlen mellettem nézte a sorozatot én futottam ki a helyiségből, tudván, hogy ez egy “horror” sorozat. Gyerekként tudtommal senki nem szereti a horrort… Meg persze a családunk többi tagja sem volt igazán oda ezért a sorozatért. Mondták nekünk, hogy ne nézzünk ilyen hülyeségeket, mert teljesen leépíti a még megmaradt agyunkat. Hát, így hét évvel később drága Kornél nem tett eleget ennek a kérésnek, de nem ez volt az első próbálkozás, hogy belekezdtem a sorozatba. A harmadik évadot még 2019-ben közösen végignéztem nővéremmel, de erről egy következő cikkben írok, és köbö 2021–22 volt az az év, amikor egy sulis haverommal Messenger videóhívás keretein belül próbáltuk meg EGYÜTT nézni a sorozatot. Én nagyon kis félős voltam, — a tudatában annak, hogy ez a sorozat még mindig HORROR — mert már a legelső “jumpscare-szerűségtől” telement az alsógatya. Belekáromkodtam egyet a mikrofonba, a haverom meg csak annyit szólt vissza: Te ennyitől beszartál?

Nos, ezóta az incidens óta egy ujjal nem nyúltam hozzá a sorozathoz, de most már megkaptam hozzá a kedvet és az elegendő ösztönzést, úgyhogy az alábbiakban a Stranger Things első évadának összegzőjét, elemzését és értékelését olvashatod.

Történet összefoglaló

Asztori a ’80-as évek elején játszódik egy fiktív indianai városban, Hawkinsban, ahol a Wheeler család és úgy unblock mindenki éli a csodás nyolcvanasévekbeli életét. Coca-Cola, hi-fi, walkman, színes tv, a két nagyhatalom egymással való versengése és még a további felsorolhatalan technológiai határfeszegetés. A port az kavarja fel a városban, hogy egy bizonyos Will Byers nevű fiú eltűnik. Nem voltak szemtanúk, az emberek csak találgatni tudnak, de ennél sokkal mélyebb a dolog.

A Hawkinsi Nemzeti Laboratórium a kormánnyal, a katonasággal és a Hawkins Power and Light nevű céggel dolgoznak együtt, ahol legfőképp fegyvergyártással foglalkoznak, viszont a háttérben eltussolt kísérleteket is végeznek elrabolt gyerekeken, hogy különleges képességekkel ruházzák fel őket és — ahogy a sorozatban említették—hogy átlépjenek az emberi tudás határain. Ezen kísérletek nem mindig hozták az elvárt eredményt, sőt nagyobb kár keletkezett, mint amennyi haszon, egy kaput nyitottak egy másik dimenzióba, a Hellyel lefelébe. De amúgy nem zavartatják nagyon magukat, folytatják a kutatásokat, de a gond, hogy két kísérleti alany is megszökött a laboratóriumból, ennek a gyümölcse pedig Will Byers eltűnése.

A négy fiú, Mike Wheeler, Dustin, Lucas és Will Byers nagyon jó barátok, rajonganak a természettudományok, a technológia és mindenféle furcsa dolog iránt. Szóval gyakorlatilag stréberek, és bántalmazzák is ezért őket, mint ahogy minden strébert szokás a nyolcvanas években. Nos, a Wheeleréknél tartott D&D-parti után, miután a demogorgon elkapta Willt, másodjára is elkapja őt hazafelé. Az utóbbiért már jobban elkezdtek aggódni. Mivel a három fiú még kiskorú, de megfelelő tudással rendelkeznek, elkezdik keresni barátjukat, viszont helyette egy másik gyerekre találnak rá, akivel közelebb is juthatnak Will megtalálásához.

Tizenegy, röviden Tizi, (angolul El, szerintem elég ocsmányul hangzik) az egyik kísérleti nyúl, aki megszökött a laboratóriumból és bárhol máshol szívesebben lenne, csak ne legyen a papánál. Az ott folytatott kísérletek által rendelkezik telekinézissel, képes a rádiófrekvenciákkal és elektromágneses mezőkkel bigyuszolni, és képes egy olyan pszichikus térrel kommunikálni, amivel személyeket vagy helyiségeket tud távolról megtalálni. Ennek utánaolvastam picit, ennek a térnek az a neve, hogy “The Void”, magyarul esetleg úgy lehetne lefordítani, hogy “Az Üresség”.

Chapter Three: Holly, Jolly

Joyce Byers borzalmasan aggódik kisfia után. Szép családot hozott össze, viszont az apuka cseppet sem foglalkozott a gyerekeivel, így az anyára maradt a felelősség. A két fia, Will és Jonathan Byers maradt neki. Joyce mindent megtesz szeretett kisfiáért. Plakátokat akasztgatnak ki, hívja a rendőröket, illetve karácsonyi égőket tesz ki november közepén. Egy különös telefonhívás után Joyce annyira beleőrül a veszteségbe, hogy közben észreveszi, hogy kisfia a “túlvilágról” próbál vele kapcsolatba lépni a fényeken keresztül. Ja, meg valami arcnélküli szörny benne van a falában. Nem tom hogy ez fontos e a történet szempontjából. Jonathan szintén egy tipikus fura srác a középsuliból, akinek mindene a fotózás és szigorúan a NYOLCVANASÉVEKBELI rockzene.

Hopper egy kissé kiégett rendőrnek látszik, viszont a képességei még a régiek. Joyce hozzá megy először segítségül, hisz régóta és még annál közelebbről is ismerik egymást — ha valaki érti a célzást. Motivációja a keresésben a saját lánya elvesztése volt és amikor közelebbről szemügyre vette a Will Byers-ügyet, akkor döbbent rá, hogy itt nem holmi gyerekrablásról van szó.

Nancy Wheeler jól tanul, viszont egy kis szabadságra is vágyik, ezért összejött a gimi legmenőbb és legseggfejebb srácával Steve Harringtonnal. Viszont legjobb barátnője eltűnése sem hagyja nyugodni, ezért Jonathan “stalkerképein” rájön, hogy Joyce-nak van igaza és előkészülnek, hogy megkeressék a szörnyet és megtalálják Willt és Barbarát.

Legjobb jelenetek

Nem gyakran nézek sci-fi/fantasy sorozatokat, jobban támogatom a világ reális megközelítését, így a jelenetek inkább érdekesek voltak, mint meglepőek. Nem is értem, hogy anno mitől fostam annyira, nem voltak olyan “hű, de nagy” jumpscare-ek vagy nagyon félelmetes részek. Szóval valójában kellemeset csalódtam a legutóbbi tapasztalatokhoz képest, de lehetett volna jobb is.

Egy kedvenc jelenetem van a The Bathtub című részből, amikor a négy barát eszeveszetten menekül a kormány emberei elől, mindkét oldalt bevannak kerítve, kilátástalannak tűnik a helyzet, viszont Tizi az erejével BUMM, a levegőbe repíti a Power and Lightos furgont és elállja az útját a többi üldözőnek. Na itt, kicsit felállt azért a szőr a hátamon. Persze, ez előtt is láttunk flex próbálkozásokat Tizi erejével kapcsolatban, na de ez… honorable mention.

Chapter Seven: The Bathtub

Legjobb idézetek

Night, Mike. (Tizi, The Weirdo on Maple Street) Friends don’t lie. (Tizi és Mike, sok epizód) RIGHT HERE… RUN. (Will, Holly, Jolly) Yeah. Screw that. (Nancy, The Flea and the Acrobat)

Kedvenc epizód

Az IMDb értékelései alapján a legjobb epizód a finálé, a The Upside Down, ami 9,3-as értékeléssel áll az epizódlistán. Személy szerint nekem sincs más véleményem, a The Upside Down epizód tényleg egy elég nagy kibontakoztatása volt a sorozatnak, megmutatta az igazi önmagát és hogy valójában mi akar lenni, mit akar megmutatni a nézőknek, mert idáig kicsit érezhető volt, hogy megúszós akar lenni a CGI-jal és az effektekkel, de a végére teljesen jól kihangsúlyozta a világot. Illetve adott egy nosztalgikus érzést, amikor még videókon láttam a nagy leszámolást és azt a jelenetet, amikor Will kihányja a meztelencsigát. Meg persze jó volt végre boldogan látni Joyce-t. Én a sajátjaim közé írnám még a The Bathtubot és a Holly, Jollyt. A The Bathtub a személyes kedvencem, mert egy pörgős és lényegretörő epizód volt, nem volt semmi felesleges jelenet. A Holly, Jollynak tetszett a befejezése és még Jonathant is megsajnáltam közben, amikor Steve összetörte a kameráját.

Chapter Three: Holly, Jolly

Vélemény

Másra számítottam, más jött ki belőle, de őszintén, nem tudom melyik a jobb. Nosztalgia vibe-okat nagyon nem kaptam, mert sajnálatos módon nem volt szerencsém élni a nyolcvanas években, de legalább kóstolgathattam, hogy milyen érzés lehetett. A világ oké, a történet oké, az évad egyben állt. Tetszik a koncepció, nem undorodtam el tőle és már nagyon várom a második évadot. Magyar szinkronnal is élvezhető, grat a kivitelezőknek. Minden jótól eltekintve kezdeném a bökkenőkkel, amik olykor-olykor szúrták a szememet. Úgy éreztem, hogy a karakterek “kicsit” sokat tudnak a korukhoz vagy az elmúlt időhöz képest. Azt megértem, hogy Mr. Clarke elmagyaráz bizonyos dolgokat a kedvenc diákjainak, mert végre komolyabban is érdeklik a gyerekeket azon dolgok tudományos része, amik eddig csak fantázia világokban léteztek, de néha a logikus gondolkodás kicsit elhamarkodottnak tűnt. Nancy-nél mondhatni megértem, hogy hogyan jöhet rá a demogorgon kiszámítható szokásaira, de hogy pár általánosos gyerek többet tud az elektromágneses mezőkről, mint egy gimis? Erre mondja valaki, hogy balanced. Vagy tényleg lennének ilyen edukált gyerekek? Szerintem Mike és a többiek kb. hetedik osztályba járhatnak — sajnos erre nem kapunk választ a sorozatban . Még az én időmben, amikor meg én voltam általánosos, örültem, hogy túlélek egy biológia órát az elalvás szélén. Számomra egy kicsit fura volt. Illetve az is kérdés, hogy mi a labor célja azzal, hogy ilyen kutatásokat végeznek. Oké, lehet versengés a szovjetek ellen. Oké, lehet, hogy ebből kurva jól keresnek. Oké, lehet, hogy nem kellene túlbonyolítani, de mire Dr. Brannert nem csak flashbackeken látjuk, addigra a palira ráugrik egy virágfejű dög. És valszeg meghalt, de még ki tudja mi jöhet ki a következő évadokból, mert ezután a finálé után már minden lehetséges. Nem mondom azt, hogy megfogott a világ, de az ötletet egyedinek találom és nagyon tetszik ez a retró korszak plusz sötét sci-fi mix. Nem éltem bele magam nagyon eddig, de a barátaim kérésére megteszem és végignézem sorozatot. Kíváncsi vagyok mit hájpolnak ennyire fel rajta.

Az alábbiakban látható a Stranger Things első évad általam pontozott epizódértékelései egy 10-es skálán:

The Vanishing of Will Byers ⭐8 The Weirdo on Maple Street ⭐8 Holly, Jolly ⭐9 The Body ⭐9 The Flea and the Acrobat ⭐9 The Monster ⭐9 The Bathtub ⭐9 The Upside Down ⭐9 Az évad értékelése az epizódok átlaga szerint: ⭐8,75

Will egyelőre nem tudom, hogy milyen szerepet fog betölteni a csapatban, mert eddig csak a sztori felvezetésének oka volt a srác, de a finálé vége érdekesebbé tette az ő jelenlétét. Egy érdekfeszítő kezdése lett a sorozatnak, még mindig maradtak kérdések, de négy évad elegendőnek tűnik a válaszokra.

Ez lett volna a legelső posztom a Mediumon. Ha érdekel, amit csinálok, vagy te is meg szeretnéd osztani a véleményedet az általam értékelt filmekről és sorozatokról, kövess be, hogy ne maradj le a következő cikkekről!