Áldás vagy átok a munka nélküli szabadság?

Nézőpont és életszituáció kérdése véleményem szerint. Az, hogy éppen áldásnak vagy átoknak tartod az egy jelenlegi állapot.

Szerintem az az ideális, ha nyaralás közben is dolgozunk, de hogy miért? Azt nézzük meg először a másik irányból!

Mikor nem akarunk dolgozni nyaralás közben?

Ha utáljuk, de legalábbis nem szeretjük a munkánkat. Ha csak meg akarunk szabadulni tőle és a munkaidő végén egy pillanat alatt elhagyjuk az irodát, akár még a saját számítógépünk leállásánál is gyorsabban. Ha ez a helyzet, akkor a nyaralás egy áldás, hiszen egy munka mentes állapot, aminek örülni kell.

Viszont, akkor miért mondom azt, hogy átok az az állapot, ha nem dolgozhatsz nyaralás közben?

Azért mondom, mert ezt tapasztaltam meg az elmúlt másfél hétben. Az elmúlt másfél hétben ismét a Balkánon voltam, Boszniában és Horvátországban. Mind a két országban csak korlátozottan volt internetelérésem és a sok felszabadult időmben hirtelen nem maradt időm dolgozni, mert mindig volt valami és ez nem kifogásként értendő, hanem egyszerűen a minőségi idő, a pihenés nagyobb szerepet játszott, mint a munka... egy ideig.

Viszont ezzel együtt az ötödik nap végén már nagyon eltunyultam és már a semmittevéshez sem volt kedvem, már inkább újra alkotni akartam! Újra dolgozni akartam és végül a hetedik nap újra belelendültem a munkába, újra alkottam és bár hulla fáradt voltam egy hosszú futás után 30 fokban, ennek ellenére a munka jobban feldobott engem, mint az elem a Duracell nyuszit; és ez maga az, amikor imádod a munkádat. Amikor imádsz alkotni és adni az embereknek.

Szóval a munka nélküli szabadság áldás vagy átok?

Szerintem ha az utadon vagy, ha imádod a hivatásodat, akkor átok, hiszen nem tudod csinálni, amit imádsz, viszont ha utálod a munkádat, akkor áldás. Viszont akkor az életed az átok — ezen gondolkozz el és találd meg a saját hivatásodat, amit a tengerparton ugyanolyan lelkesedéssel csinálsz, mint gyerek a homokvárat.

gáborosan