Az érzelmek és az Alike című kisfilm

Az Alike című kisfilm egy elgondolkodtató, egyben érzelem ébresztő alkotás. Két spanyol animátor készítette, s a film 2015-ben debütált. A 8 perces animáció több díjat is nyert,s a nevezetes Goya-díj „legjobb animációs rövidfilm” kategóriájában elcsábította a szavazatokat. Nem csodálom miért, a képi világa, a szimbólumai és a szíven ütő történései, amely egy érzelmes csattanóval záródik ténylegesen kinyithatja az emberek konformista gondolkodását. Emellett több mint 50 nemzetközi fesztiválon mutatták be nyomatékos szerepét. A kisfilm több generációt céloz meg, gyermekeknek egyaránt az egészen idős nagyszülőknek egy nyomatékos üzenetet közvetít. Ne hagyjuk el vagy felejtsük el a kreativitás jelentőségét, a boldogság meglelését (akár apró dolgokban) s végül a család, emberi kapcsolódások fontosságát. A beadandóm során a tanult fogalmakat fogom bevonni, hogy összetettebb képet nyerhessünk (elsősorban én nyerhessek) a kisfilmről és a megjelenő érzelmi és viselkedési jelenségekről

A történet egy apa fia kapcsolaton alapszik. A kisfiú egy kisiskolást testesíti meg, az apa pedig a társadalmunk munkásosztályát és annak felelősségeit, keretes viselkedési szabályait, normáit. Véleményem szerint ez a kisfilm nyomatékosan kritizálja a modern társadalom struktúráját, az emberek kapcsolódásának elvesztését és a monoton kapitalista rendszer visszataszító jellegét. A kisfilm képvilága ennek ellenére meseszerű, színei nem harsányak és a szereplők alakjai könnyen befogadhatók. Szemünknek nem megerőltető a hajthatlan rendszerkritika szimbólumai a képvilág szintjén. Pont ez a gyermekies animáció teszi a film üzenetét oly meghatónak, szíven ütőnek. Emellett fontos kiemelni, hogy ezek a szimbólumok tükrözik a szereplők érzelmi állapotát. Az ehhez hasonló erős ellentétek fogják meg az emberek figyelmét, viszik az üzenetet a szívünk, lelkünk, gondolkodásunk mélyébe.

A kisfilm legfőbb mondanivalója a kreativitás, egyéniség megőrzése, ápolása és a megfelelési kényszer hatásainak felszínre vetése. Az említett két főszereplő egy ellentétet mutat be. Az apa mindennapi rutinja és a fiú kreatív, szabad természete összeütközik a környezeti elvárásokkal.

A Paul Ekman alapérzelem-elmélete a kisfilm különböző jeleneteiben tisztán felfedezhető. Az elmélet hat univerzális alapérzelmet foglal magában, amelyek kultúra-függetlenek. Ezek az érzelmek a szomorúság, undor, félelem, meglepődés, düh és az öröm.

A kisfilmben ezek az alapérzelmek figyelhetőek meg:

Öröm: A kisfiú örömszerzése, mikor meglátja a „hegedűművészt”. Boldogság tölti el a karaktert, mikor a zene, a kreativitás és az egyediség megjelenik előtte. Emellett az apa szereplő hegedülésének imitálása a végén. Ez a jelenet erősíti a kapcsolatuk intimitását.

Szomorúság: A fiú szomorúságának megélése, amikor az iskola elnyomja kreativitását, amely az egyén mozgatórugója. Ennek hatására az apa szereplő is szomorúságot él át a fia lelkesedésének elvesztésének észrevételével.

Düh: Az apa dühöt vagy frusztrációt mutat, amikor megpróbálja “helyes útra terelni” fiát, és nem érti, miért nem követi a szabályokat.

Ezek az érzelmek és a szereplők animációs arckifejezéseik univerzálisan érthetőek Kultúrától független befogadók egyszerűen beazonosíthatják és értelmezhetik ezeket az érzéseket.

Azonban a kulturális érzelemelmélet is felfedezhető az elemzett rövid animációban. Ha külön kultúrának vesszük az animációban bemutatott társadalmat és annak a specifikus társadalomnak a normáit, akkor szemre tűnőek az érzelemkifejezések specifikus módjai és a társadalom szabályozó ereje. Az apa szereplő feltételezésünk szerint, abban a kitalált kultúrában, társadalomban szocializálódott. Makrorendszer szinten aláveti magát a normáknak és szokásoknak. Mindennapi munkabemenet, munkamonotonitásának tűrése, a nehéz aktatáska cipelése, a gyermekét az egy szabályozó intézménybe adásának alávetése. A mikrorendszer szintjén azonban megtöri ezeket a normákat: kiáll a fához, imitálja a zenészt, miközben a fia valóban szükséget szenvedett rá — ahogyan ő maga is. (Bronfenbrenner ökológiai modellje, 1979) Az érzelemkifejezés alapján a szimbólumok nagy szerepet játszanak az animációban, a kulturális érzelemelmélet a szereplőkben jellenek meg. Szürke szereplők, az unalom, nyomottság, reménytelenség, az egyéni kifejezés elnyomottságát jelképezik. Ez a szürkeség tanult viselkedés. Megjelenésének egyikét a kisfiú főszereplőn keresztül mutatkozik meg. Az intézmény, a rendszer próbálja átnevelni a fiút a szürke érzelemvilágra. A kulturális érzelemelmélet szerint kulcsfontosságú, hogy az egyén a kultúrájában találkozzon a megtanulandó érzelemmel. Ez tisztán, érthetően megjelenik. Emellett az apa szereplőn is látványos ez az elmélet. Viszont őt már nagy mértékben átnevelték (makro) és azt az érzelemnormát próbálta a fiára ráerőszakolni. Elsősorban tudattalanul okozott kárt és szabályozta fia életvidámságát. Más viselkedésmintát és nevelést nem látott, talán nem is tapasztalt. „Mindenki úgy tette, tehát neki is úgy kellett.” Ez az üzenet már nem csak a rendszert kritizálja, hanem a rendszer hatását, amely kihat a nevelésre. Bár pont azért nyomatékos a kisfilm, mert az apa szereplő ezt tudatosította és nem engedte, hogy ez a szabályozottság, alávetettség befolyásolja a tetteit. Ettől oly gyönyörű és érzelmes az alkotás, mert sok-sok személy, azon belül szülő nem képes ezt a keretet észrevenni. A „dobozon kívűl gondolkodni” –ahogyan azt angolul mondják.

A másik fontos szimbólum, amely kapcsolódik ehhez a konformitáshoz a színek játéka. Nem csak a szürkeség uralkodik mindenkin, hanem a bézs szín is jelentősen megjelenik. Minden épület, gépkocsi, felnőtt, gyermek, utca, intézmény ezzel a két színnel van ellátva. Az egyetlen motívum, amely megjelenik különböző színnel az a hegedűs és a körülötte levő tér. Viszont ebben is nagy szimbólum fedezhető fel. Nemcsak, hogy a kreatív, beteljesült, önbizalommal, élettel teli egyén van más színnel felruházva, hanem a környezete is. Itt szó szerint kell értelmezni a környezet szót. Nem hiában van a hegedűn játszó férfi egy narancssárgán világító és zöldelő fű közepette. Elsősorban maga a férfi is színt ölt a természetbe, mert zenéjével életet lehet belé, másodsorban a természet jelentős szerepét a színekkel mutatják be. Ez a terület az egyetlen, amelyet a kisfilm bemutat, ahol a természet megmutatkozik. Sehol máshol nem tekinthető meg. Sem az utcák sarkán, sem az oktatoói intézmény vagy a munkahely közelében. Ez a szimbólum bemutatja a modern ember a természettől való elszigetelődését. Ez a jelenség pedig igenis azt a szürke érzelemvilág hatást eredményezi. Minél iparosodott és tömör az egyén közege, annál jobban elveszti és elfelejti a természet nyugtató, óvó és szerető szerepét. S persze a világ eredeti körforgását, milyenségét. Tehát a kisfilm szereplőinek szürkesége nem csak a fikcionális társadalom szabályozó, elnyomó szerepe miatt olyanok.

Az intézmények monolitikus jellege is befolyásoló tényező. Persze ez a szabályozó erő végterméke, de ez az egységesség is kiöli az emberek egyéniségét, kreativitását.

Magasabb szintű kognitív érzelmeket is tartalmaz az „Alike”. Ezekhez is egy-egy példát szeretnék hozzáfűzni:

Szeretet: Az apa és a fiú közötti kölcsönös érzelem, amikor megölelik egymást az apa visszanyeri erdeti színét, szeretve érzi magát kisfia által. A kisfia pedig odaadással szereti apját.

Zavar: Az apa szereplő már másodpercig zavarban érzi magát, mikor kiáll a fa alá. Nem biztos abban, hogy mi fog következni, vagy hogy a körülötte levő szürke társadalom megveti-e. Az érzelmen aztán felülkerekedik.

Bátorság: A zavar érzelem után az apa bátorságot mutat. Olyan cselekvést tesz, amely azt az érzelmet öszönzi, igényli. A James-Lange elmélet ehhez hozzáfűzhető. Az apa bátor, mert cselekedett és nem mefordítva.

Beadandóm kifejezetten nem objektív, személyes véleményt tartalmaz. Erőteljesen hatott rám ez a rövid film. Sok személyes és társadalmi forrást láttam benne. Szerintem minden általános iskolában egyszer le kéne vetíteni ezt a kisfilmet. Beszélni róla, felszínre hozni és gondoskodni a jövendőbeli gyermekek érzelmi állapotáról, fejlődéséről. Ösztönözni az embereket -nem csak a gyerekeket-, hogy legyenek kreatívak, leljenek örömöt az életben. Legyenek szenvedélyesek és érzelmekkel dúsak. Az érzések szerepe fontos az ember mentális egészség állapotához. Fontos támpontot adnak helyzetekben. Ne nyomjuk el őket, figyeljünk rájuk, viszont ne azonosítsuk magunkat hozzájuk.

Összegzésképpen az Alike film egy egyszerű, de erőteljes példája annak, hogyan lehet az érzelmeket művészi eszközökkel bemutatni, egy vizuális élményt nyújt és rávilágít a kreativitás és a kapcsolatok fontosságára. A tanult pszichológiai elméletek és kísérletek segítségével érthetőbbé válnak a szereplők viselkedésének mozgatórugói, amelyek nemcsak a filmben, hanem a való életben is relevánsak.